Pécsi út 2017.10.27.-29.

Miért imádom a ligeterdőt?

Mostanra tutira feltűnt neked, kedves olvasóm, hogy fixa ideám a keményfás ligeterdő. Ennek prózai oka van, erdőben sokkal több gomba van mint mezőn. Gombász vagyok, gombákat keresek-kutatok, és igazán sokat a fák alatt találhatok. Ez az én önérdekem. Kell nekem az erdő, hogy a szakmámat művelhessem. Ugyanakkor az önérdeken túl az erdőnek közösségi haszna van és nemcsak a tűzifa! Én akkor világosodtam meg, hogy mennyire csodálatos az erdő, amikor egy forró nyári napon az aszfaltútról bekanyarodtam egy fasor lombsátra alá és megcsapott a párás-hűvösebb levegő. Úgy meglepődtem, hogy megálltam és inkább toltam a biciklit, sétáltam a fák alatt. Lenyűgözött az egyszerű tény, hogy a fák mikroklímát alakítanak ki.
Nem fér a fejembe, hogy másnál miért nem működik az élő tapasztalat szemléletformáló hatása. Az erdő sokkal több tűzifánál és a pénznél, ami kapható a faanyagért. Igen, értékes, de nem az anyagi haszna a sok, hanem a tény, hogy életet (és vizet) őrző élőhely. Becsüld meg, mert életünket nem a technológiai fejlődés garantálja, hanem a rettenetesen kifosztott bioszféra! Élőlények vagyunk, amiknek élőhelyre van szüksége. Az erdő a legbecsesebb kincsünk. Esztelenség volt 25 000 hektárra visszaszorítani a megyében, és maradványai is milyen állapotban vannak... Fogós kérdés, hogy menthető-e?

Micsoda gyöngyszem!


Szerda este böngésztem a Dendrománia falistáját, újabb nagy kocsányos tölgyeket keresve. Megyek dél-nyugatra és tudom, hogy ott a kedvezőbb időjárási és terepviszonyoknak köszönhetően van jó pár nagy fa, például hazánk jelenlegi legnagyobbja is Bogdásánál, amit szintén felkeresek. Azonban telhetetlen vagyok, és milyen jó, hogy hajt a mohó vágy, mert ráleltem egy ősi keményfás ligeterdő foltra. A dendrománok is csak idén fedezték fel a nagy fákat, amik közt vannak öt méternél nagyobb törzskörméretű kőrisek és nyárak, valamint három hat méteres tölgy is. Egy gyöngyszem! Páratlan természeti érték. 
És szégyen és gyalázat, hogy Békés megyében, ami valamikor szintén hona volt a csodálatos keményfás ligeterdőnek, csak ennyi maradt a kincsből! Érdemes a linkre kattintani és összehasonlítani a két térképrészletet. Meglopva érzem magamat, és még azt várják el, hogy önérdekből kifosztott tájban éljek mint valami bennszülött a skanzenben! Hogyan lehet nemzeti, aki a zsebére gondol és eladja a haza kincseit?!?
Féltem a Duna menti csodát, mert volt már rá példa hazánkban, hogy erdészet a megélhetési falopásra hivatkozva termelt ki ősi ligeterdőt. Egyszerűen nem fér a fejükbe a pénzen, saját hasznukon kívül más. Tragikus mértékű az önzés. 
Mást nem tehetek mint dokumentálom az egyik utolsó, öreg keményfás ligeterdőnket. 

Háztáji ősz 2017.10.25.

Csipetnyi ligeterdő

A szarvasi Anna-ligetben utoljára 2013 októberében jártam egy korábbi gombaismereti sétán. Idén két okból mentem el ismét, az egyik a gombászat volt, a másik a keményfás ligeterdő élő tanúinak felkeresése. 2017-ben sikerült eljutnom a Szépapó tölgyhöz és a mályvádi óriáshoz is. Kihagyhatatlan volt számomra az Anna-liget tölgyeinek megszemlélése. Négy éve sokkal inkább a gombákra koncentráltam és csak érintőlegesen foglalkoztam a fákkal. Most pont fordítva volt, a tölgyek körül szaladgáltam, makkokat kapdostam fel és raktam a szívem fölé az ingem zsebébe. Kivételes hely az Anna-liget, mert hat darab öt méternél nagyobb törzskörméretű tölgye van. Ezek mind az egykori keményfás ligeterdőben fakadtak meg és nőttek fel. Valószínűleg elpusztultak volna, ha Bolza József nem alakít ki gyűjteményes kertet, aminek elődje az Anna-liget volt. Megtartotta a szebb tölgyeket, amik ligeterdő helyett parkban élhettek tovább. Az irányított kertészkedés ellenére az őshonos növényeknek köszönhetően picit érezhető a ligeterdő hangulata. Lásd az előző bejegyzésben a hatodik képet.
 Atit megkértem, hogy álljon a Lonovics tölgy mellé, érzékeltetni a törzs vastagságát. Ez a tölgy szintén hat méter feletti törzskörméretű. Életkora elérheti a 300 évet, vagyis élt, amikor az első katonai felmérés (1780-84) megtörtént az országban. Azoknak az ősi fáknak az utódja, amik a török dúlás előtt is a Körös árterén éltek. Élő történelem. Lenyűgöz, hogy a vén tölgyeink évszázadokat fognak át gyökereikkel, ágaikkal. Összekötik a múltat a jelenen át a jövővel.
Sajnos a kocsányos tölgynek a folyószabályozás óta sanyarú a sorsa a megyében. A talajvízszint csökken és a száradó talajból nem tud elég vizet felszívni. Az idős egyedek töredező koronája, romló állapota jelzi a bajt. Pedig ezer évig élhetnének. Az Anna-ligetben menedéket talált öregek sem fognak addig élni, de az én generációmat még biztosan túlélik.
Jó lenne nagyobb teret adni a fajnak és igazi erdőben látni a szép tölgyeket. Békés megyében nincs védett erdő, és a tájra egykor jellemző zárótársulás, a keményfás ligeterdő végveszélybe került. Az unokák már nem fogják látni.

Anna-ligeti gombabörze 2017.10.21.

Helyzetjelentés

A szárazság ellenére kitartóan teremnek a gombák. Még mindig a gyökérkapcsolt gombák vannak többen, a korhadékbontók táptalajai túlságosan szárazak, nem tudnak teremni. Persze a szívós, jó étvágyú faölő terepen van, gyűrűs tuskógombából és rokonaiból bőségesen szedhetsz. Ne feledd, hogy ezeknek a jellegzetes gombáknak csak a kalapja ehető és alapos hőhatást igényelnek. Én nem gyűjtöm, amíg van helyette más jó, ehető gomba. És van. Júniustól terem a nyárfa-érdestinóru és újabb termőhulláma van a déli tőkegombának, aminek szintén a kalapját fogyasztjuk. A nyárfa-érdestinórunak viszont kalapja és tönkje egyaránt elkészíthető ételnek. Kedvenceim. Finomak.
A bejegyzéshez mellékelt képen hegyvidéki erdeifenyő ligetből származó gombák vannak. Az erdeifenyő és rokonai, a többi Pinus faj nagyon jó fapartnerei a gombáknak. Ősszel sokféle gyökérkapcsolt faj található alattuk.
Ilyen például az ízletes rizike, amiből sok van a papírládában. A linkelt cikkben olvashatsz a többiről is, kivéve a piros kalapos érdestinóruról, ami a rezgőnyárral társuló vörös érdestinóru.
Most úgy néz ki, hogy 23-án lesz eső helyben és hegyvidéken is. Felfrissülnek a gombák és 28-29. hétvégén eredményesebben gombászhatunk.

Rózsástövű fenyőtinóru


A rózsástövű fenyőtinóruról Suillus collinitus már írtam a blogban, a nemzetségét bemutató cikkben. Amiért ismét szólok róla, hogy mostanában gyakran hozzák a vizsgálóba. Ha a kertben, parkban van egy-egy Pinus nemzetségbe tartozó fenyő, könnyen megtelepszik és kedvező időjárás esetén késő nyáron, ősszel termőtesteket növeszt. Amíg nincs kiterülve, fodrosodva a kalapja és a termőrétege vajsárga, addig egészen finom, ehető. A kalapbőrét mint a rokonainál is javasolt lehúzni.

Októberi nyár


Kora délután az Árpád soron mentem végig, hogy megnézzem az itteni gomba lakcímeimet. Csodálkozva szemléltem a nyarat idéző élénk színeket a verőfényben. Ez bizony nyári idő, amit a 2015-ös júliusi hőhullámot is okozó légköri jelenségnek köszönhetünk, az Omega-blokknak. Azért annyira nem vagyok elájulva az extra Vénasszonyok nyarától, mert közel sem normális, hogy ennyire meleg van, és három hete nem esett az eső.

Póstelek 2017.10.15.

Őszi kertészeti napok és országos gombakiállítás

 

Erdélyi-szigethegység 2017.10.11.