Miért imádom a ligeterdőt?

Mostanra tutira feltűnt neked, kedves olvasóm, hogy fixa ideám a keményfás ligeterdő. Ennek prózai oka van, erdőben sokkal több gomba van mint mezőn. Gombász vagyok, gombákat keresek-kutatok, és igazán sokat a fák alatt találhatok. Ez az én önérdekem. Kell nekem az erdő, hogy a szakmámat művelhessem. Ugyanakkor az önérdeken túl az erdőnek közösségi haszna van és nemcsak a tűzifa! Én akkor világosodtam meg, hogy mennyire csodálatos az erdő, amikor egy forró nyári napon az aszfaltútról bekanyarodtam egy fasor lombsátra alá és megcsapott a párás-hűvösebb levegő. Úgy meglepődtem, hogy megálltam és inkább toltam a biciklit, sétáltam a fák alatt. Lenyűgözött az egyszerű tény, hogy a fák mikroklímát alakítanak ki.
Nem fér a fejembe, hogy másnál miért nem működik az élő tapasztalat szemléletformáló hatása. Az erdő sokkal több tűzifánál és a pénznél, ami kapható a faanyagért. Igen, értékes, de nem az anyagi haszna a sok, hanem a tény, hogy életet (és vizet) őrző élőhely. Becsüld meg, mert életünket nem a technológiai fejlődés garantálja, hanem a rettenetesen kifosztott bioszféra! Élőlények vagyunk, amiknek élőhelyre van szüksége. Az erdő a legbecsesebb kincsünk. Esztelenség volt 25 000 hektárra visszaszorítani a megyében, és maradványai is milyen állapotban vannak... Fogós kérdés, hogy menthető-e?