Ugrás a fő tartalomra

Tisztázzunk valamit

1998 óta gombászok magáncélra, 2010 óta szerkesztem a Gombamániát, 2013 óta vagyok szakellenőr és jelenleg a felsőfokú gombaismereti tanfolyamra járok. Tehát ki a döntéshozó a gombavizsgáló asztalnál?! A kérdés költői, mert a válasz egyértelmű.
Jó tudni, hogy közel 20 éves gombász múlttal mögöttem, még sosem voltam rosszul gombától, mert betartom az alapvető, józan ész diktálta szabályokat. Csak jól azonosított termőtestet dolgozok fel, és azt is csak akkor, amikor optimális állapotban van. Ezért sem gombamérgezés, sem ételmérgezés nem kínzott még engemet.
A fotómon látható termőtestet két nappal korábban ehetőnek minősíthettem volna, de ma fonnyadtan, szagosan a többivel együtt elkoboztam. A kép nem adja vissza a bomlásnak indult termőtest szagát, ami jól érezhető volt, csak a kezdő gombász nem volt hajlandó megérezni, mert 100 kilométert tekert a gombákért. A makacssággal társuló ostobaság életveszélyes kombináció lehet. Ha ezeket a romlott erdőszéli csiperke termőtesteket visszaadom, a szedőjére ronda gyomorrontás tört volna rá.
Mindenki jól felfogott érdeke a belátás, a gomba kényes élelmiszer, és néhányuktól felfordulunk. Tehát a szakellenőr nem kibaszásból koboz, hanem védelemből. Jobb megelőzni a bajt, az ételmérgezést is.


Kiegészítés: Időnként felröppen egy városi legenda, hogy a szakellenőr magáncélra kobozza el a gyönyörű gombákat... Fontos tudnivaló, egy szenvedélyes gombász mint például én annyit gombászik, hogy senki gyűjtése nem érdekli. Ha a gomba ehető és fogyasztásra alkalmas, valamint nem védett, akkor vissza fogja adni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …