Szerda este böngésztem a Dendrománia falistáját, újabb nagy kocsányos tölgyeket keresve. Megyek dél-nyugatra és tudom, hogy ott a kedvezőbb időjárási és terepviszonyoknak köszönhetően van jó pár nagy fa, például hazánk jelenlegi legnagyobbja is Bogdásánál, amit szintén felkeresek. Azonban telhetetlen vagyok, és milyen jó, hogy hajt a mohó vágy, mert ráleltem egy ősi keményfás ligeterdő foltra. A dendrománok is csak idén fedezték fel a nagy fákat, amik közt vannak öt méternél nagyobb törzskörméretű kőrisek és nyárak, valamint három hat méteres tölgy is. Egy gyöngyszem! Páratlan természeti érték.
És szégyen és gyalázat, hogy Békés megyében, ami valamikor szintén hona volt a csodálatos keményfás ligeterdőnek, csak ennyi maradt a kincsből! Érdemes a linkre kattintani és összehasonlítani a két térképrészletet. Meglopva érzem magamat, és még azt várják el, hogy önérdekből kifosztott tájban éljek mint valami bennszülött a skanzenben! Hogyan lehet nemzeti, aki a zsebére gondol és eladja a haza kincseit?!?
Féltem a Duna menti csodát, mert volt már rá példa hazánkban, hogy erdészet a megélhetési falopásra hivatkozva termelt ki ősi ligeterdőt. Egyszerűen nem fér a fejükbe a pénzen, saját hasznukon kívül más. Tragikus mértékű az önzés.
Mást nem tehetek mint dokumentálom az egyik utolsó, öreg keményfás ligeterdőnket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése