Nyárfa és gombái

Gyerekkoromban lenyűgözött egy magas, karcsú fa, ami az iskola udvarát díszítette. Kis idő múlva kiderítettem, hogy a jegenyenyár Populus nigra 'Italica' az életterem dísze. Aztán egyre több helyen vettem észre a szép példányait.
Nagyon jó díszfa, mert életerős, gyorsan nő, hamar ad árnyékot, és fogja fel a szelet. Sajnos puhafáját számos kártevő szereti, így rövid életű. A régi jegenyenyárfákból már egy sincs meg. Mindet kivágták.
A fekete nyár díszváltozata mellett az eredeti P. nigra szintén megtalálható az Alföldön, ahogy a fehér nyár Populus alba és rezgő nyár Populus tremula is. Ezek hárman őshonos nyárfáink. Sajnos a folyószabályozások miatt a természetes élőhelyeik, a fűz-nyár ártéri erdők megritkultak.
A fehér nyár gyakori elegyfája a tölgy-kőris-szil ligeterdőknek, de ez a növénytársulás szinte teljesen eltűnt Békés megyében az évszázados emberi jelenlét következtében. Az erdőborítottságunk csak 4%-os.
Az erdők hiánya és a folyószabályozás miatt folyamatosan csökken a talajvízszint, és egyre kegyetlenebbek az aszályos időszakok. Rossz ötlet volt kitermelni az erdőket. A körbecsodált növénytermesztésünk öntözés nélkül ellehetetlenül a nyári időszakban. Miféle jövő vár ránk, ha szántónk és kertünk kiég a forróságban? Költői kérdés volt. Lépek tovább.
A nyárfák gyakoriak az Alföldön, mert gyorsan adnak kitermelhető faanyagot. A fájuknál értékesebb talajjavító tulajdonságuk. Utánuk már lehet kényesebb fafajokat ültetni.
A nyárfatelepítések számos gombát vonzanak. A fiatal fákat segítik a gyökérkapcsolt gombafajok, vizet és ásványi anyagokat adnak nekik. Cserébe szerves anyagokat kapnak. Az avarréteg, a letörő ágak, a gyengébb vagy már kidőlt és elhalt fák törzsei a korhadékbontóknak csábító táptalajok. Egy nyárfatelepítésben sose fogunk vargányát vagy rókagombát találni, de más jó, ehető gombát viszont igen.
Akár már március végén ránk mosolyoghat a gombászok szerencséje, és tele szedhetjük a kosarunkat az új szezon első gombájával.

A cseh kucsmagomba Verpa bohemica koraisága miatt kedvelt. Étkezési értéke közepes, de sokan jó ízűnek tartják. Nyersen fogyasztva gyomorrontást okozhat. Alaposan meg kell főzni. Egyéni érzékenység előfordulhat kucsmagombákra. Ez se tartson vissza minket. A vadon termő (ehető) gombák finomabbak. A tél után tavasszal felüdülés a gombagyűjtés.

A déli tőkegomba Agrocybe cylindracea később, júniustól kezdi növeszteni termőtesteit. Melegkedvelő. Szerencsére az utóbbi években szépen elterjedt a déli megyéinkben, így Békésben is. Kiváló csemegegomba. Könnyű felismerni sötét spóraporáról, fiatalon fehéres, idősen dohánybarna lemezeiről, galléros tönkjéről, kellemes illatáról. A faanyag korhadékbontója.

A nyár-fagomba Lentinus tigrinus puhafa ligetek gyakori gombája. A nyárfán kívül szereti a fűzfát, és egyéb lombos fát is. Sőt szabad ég alatt lévő megmunkált fán is előjöhet. A pikkelykés kalapja, fehéres lemezei (fehér spórapora) vannak. Zsenge korában a kalapja levesnek megfőzhető. Hamar szívóssá válik, és ehetetlen lesz.

A nyárfa-tőkegomba Pholiota populnea szálas-gyapjas kalapjáról, durván szálas tönkjéről, agyagszínű, majd dohánybarna lemezeiről könnyen felismerhető. Gyakran fatelepeken is felbukkan, de élőfák törzsén szintén rálelhetünk. Bár feltűnő gomba, étkezésre csábít, de keserű íze miatt ehetetlen. Kizárólag a nyárfát szereti.

A nyár-tapló Phellinus tremulae a nyárfák kellemetlen parazitája. A törzs belső részének fehér korhadását okozza, vagyis előbb a lignint hasznosítja és fogyasztja el, hogy növekedni, majd szaporodni tudjon. Ivartalan és ivaros termőtesti évelők. Az ivartalan ritkábban látható, ágcsonkokból előtörő gumó, amit körbenő az ivaros rész. A nyár-tapló országszerte előfordul.

A nyárfa-pereszke Tricholoma populinum a nyárfák gombapartnere. Kizárólag nyárfák alatt lelhetünk rá. Alföldi nyárasainkban gyakori. Barna kalapszíne miatt az őszi avarban nehéz észrevenni, de nem is érdemes keresni, mert nem ehető. Húsa kellemetlen lisztszagú, kesernyés ízű. Könnyen megárthat, ha mégis legyűrjük. Méreganyag nincs benne.

A nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum a nyárfák gyökérkapcsolt gombapartnerei között a jobb ízűek közé tartozik. Jó, ehető gomba, de jobb fiatalon leszedni, amikor még kemények a kalapjai. Idősebb termőtestek kalapjairól le kell húzni a termőréteget, de még így is nyálkás lesz az étel. Ezt kevesen szeretik, de vannak, akik igen.

A vörös érdestinóru Leccinum albostipitatum ritkább az előző fajnál. A hegyvidéki rezgőnyárasakban remélhetjük felbukkanását. A savanyú talajt kedveli, itt az Alföldön inkább meszesek a talajok. Nagyon kicsi az esélye, hogy felbukkanjon a város környéki nyárfatelepítésekben. Ritkasága miatt kíméljük, ne szedjük fel a termőtesteit!

A nyárfa-nemezestinóru Xerocomus bubalinus kevésbé ismert gombafaj, pedig homokos talajú nyárasainkban nem ritka. A fehér nyárt kedveli, körötte növeszti szórványosan a termőtesteit. Összetéveszthető a rokonaival, a többi nemezestinóruval, de fapartnere segít azonosításában. Bár az összetévesztésnek nincs jelentősége. Mindegyikük ehető.

 A nyárfa-pókhálósgomba Cortinarius paracephalixus védett gombánk, mert nálunk található a legnagyobb populációja Európában. Ugyan fiatalon kukoricaillatú a húsa, de hamar dohos szagúvá válik, és legtöbbször fanyar ízű. Nyomásra vörösödik, a nyomás helyeken pár órával később megfeketedik. Illata, színeződő húsa segít felismerni. Ne szedjük fel!

Megjegyzés: A fotók eredeti helyét megnyithatod, ha a gombák nevére kattintasz. Az első illusztrációt innen vettem.