Az erdő fátylas özvegye

A mérges pókhálósgomba Cortinarius orellanus nemzetségének egyik legveszélyesebb faja. Az 1950-es években okozott tömeges mérgezést Lengyelországban, amikor 100 emberből 10 belehalt a veseelégtelenségbe. Pár évvel később azonosították a mérgezést okozó vegyületét, az orellanint. Lassan hat, felhalmozódik a szervezetben, és a mérgezés tünetei 2-17 nap múlva jelentkeznek. Kezdetben influenza fertőzésre emlékeztetők a tünetek: hidegrázás, ízületi- és izomfájás, fejfájás, magas láz. Aztán jönnek a vesekárosodást jelző fenyegetőbb jelek: szomjúság, gyakori vizelés, vesetájéki fájdalom, egyre kevesebb vizelet. Szerencsére a mérges pókhálósgomba és hasonlóan "veszélyes" rokonai kevésbé csábítóak, és jellegzetes tulajdonságaik alapján könnyen felismerhetőek. A legfontosabb közös tulajdonságuk a nemzetség nevét adó "pókháló", ami a részleges burok (vélum) pókhálószerű szálai. A fiatal termőtesteken feltűnőbb, az idősebbeken általában a tönkön figyelhető meg. A barna spórapor, ami szintén fontos közös jegy, sokszor megfesti a szálakat. Sajnos a mérges pókhálósgomba sárgás véluma múlékony, csak nagyon fiatal termőtesteken látható. Azonban a ritkán álló, vastag, narancsvöröses majd rozsdabarnás lemezei és vörösesbarnás, gyakran tompán púpos, nemezes kalapja jellegzetes vonásai. Melegkedvelő gomba. A savanyú talajú lomberdőinkben terem júliustól októberig. Nem túl gyakori. Ha mégis rálelnénk, ne tapossuk el, inkább fotózzuk le!

Kiegészítés: A pókhálósgombákkal gyakran találkozhatunk erdei túráink során, de elég nehéz kiigazodni a látszólag egyforma gombák közt. Nekem se menne egyből a felismerésük. Persze vannak feltűnő (általában ritka) pókhálósgombák is, ilyen például a sötétlila C. violaceus, ami ehető, de ritkasága miatt feltétlenül kímélendő.

Megjegyzés: A képet innen vettem.