Visszatekintő szeptemberre

A hónap első napja vasárnapra esett, így Doboz-Szanazug strandjánál sokan élvezték a nyári meleget és verőfényt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy megérkezett az ősz. Alapvetően a nyárias idő egész hónapban kitartott. Az év kilencedik hónapja 40-50 mm esőt adott Kétkörösköznek, ami éppen csak enyhíteni tudott a szárazságon. A gombák hősiesen próbálkoztak, de nem tudtak igazán beindulni. Talán az október, az éves szezon csúcsidőszaka meghozza a várva-várt áradatot, ha nem lesz az időjárásban télies fordulat. Pech, hogy az ország több mint felén rút szárazság van, például az Őrségben rosszabb a helyzet mint Kétkörösközben. Pedig sokkal jobb gombatermő vidék! A fajgazdagsága lenyűgöző. Ironikus, hogy most hétvégén ideát több gomba lesz mint odaát. 

 Hatodikán gombásztárssal Csongrád megyében túráztam. Remek helyen voltunk, de az aszály mértékét jól jelzi a mumifikálódott tejelőgomba. Az élőhely tele volt gombamúmiákkal. Erről az útról külön nem írtam, mert elkeserítő volt belegondolni, hogy a több hónapig tartó szárazságok miként károsítják az erdőket. Plusz a jóval melegebb hőmérséklet. Természetesen a reggeli hűvös alapján öltöztem, és délutánra a nyári melegben csak kóvályogtam a fák között. Kész felüdülés volt a pusztában állni a szélben és fotózni a tanulságos történelmi emléket. 

 Hetedikén este rövid helyi túrán voltam a Túrázz velem turistaegyesület csapatával. Erről sem írtam, mert ez egy gombátlan esemény volt. A sors fintora, hogy a túra négy órája alatt esett az eső. Amint hazafelé indultam, elállt, felszakadozott a felhőzet és megláttam a csillagokat. Annyira száraz volt a talaj, hogy az eső csak annyit tudott csinálni, hogy a port elverte és párásabbá tette a levegőt. Ez azért a reggelek párájával együtt hatott a gombákra. Nem azonnal jelentkezett a hatás, hiszen közel sem nevezhettem ideálisnak a nedvesség szintjét, de a kedvenceim nekigyürkőztek a termőtest növesztésnek és a hónap közepétől bújni kezdtek.

 Tizennegyedikén a negatív hírek ellenére átmentem a Bihar-hegységbe. Bármennyire hangzik őrülten, de igaz, hogy a gombák szempontjából főnyeremény hegyvidék a kevesebb csapadék miatt idén ősszel szinte gombátlan. Persze reménykedek, hogy novemberre megváltozik a helyzet, ha nem lesz hideg. 2018-ban szintén pocsék csapadékhiány gyötörte a hegyvidéket, de a reggeli harmat az erdőszélen mégis csak kicsalta a gombákat. Fantasztikus volt. Igaz jobban örülnék, ha normálisan esne az eső és nem szomjaznának a hegyi erdők. A lucfenyvesek is szárazak!

 Tizenhetedikén kimentem gombásztárssal Póstelekre termőtesteket gyűjteni a gombaklubba, ami másnap volt. A természet igencsak gúnyos kedvében lehetett, mert este esett az eső. Látszólag tökéletesen vizes élőhelyen gombásztunk, de a hely szaga száraz volt. Jól ismerem a gombáknak kedvező idő illatát, amit jobban kedvelek a parfümöknél. Póstelek a sokféle fafajnak köszönhetően remek fajkínálattal rendelkezik, és területén még kosborok is élnek. Sajnos utoljára 2017 őszén tudta megmutatni  nekem nagyszerű gazdagságát. Most is csak a remény éltet, hogy 2019-ben ismét láthatom gombáit.

 29-én, majdnem a hónap végén újra bejártam az indikátor útvonalamat. A nyári időt jelezte az egy darab rózsáskalapú tinóru, ami melegkedvelő gomba, amint megjönnek a kissé fagyos éjszakák a tenyésztest nem növeszt több termőtestet. 25-én volt végre kiadósabb eső. Zártabb, jobb vízháztartású részeken eddig is lehetett gombát találni, de az összképet nézve gombátlannak hathatott Kétkörösköz szeptemberben. Az összeállításból látszik, hogy soványka hónap volt a kilencedik. Na, de most tényleg itt van október. Az első hétvégéjére nagy változásra számítok az élőhelyeken, hogy végre előbújnak a nagyobb termetű korhadékbontók, például az őzlábgombák. A lényeg, hogy nagyobb esők után 5-14 napra jelennek meg a kedvenceink termőtestei. Ezért érdemes folyamatosan lesni a tuti lakcímeidet, mert egyik nap még üres, aztán rá két napra már ott vannak a gombák. Mint valami varázslat.