Történelmi uszadékok: a rom tanulsága

Uszadék jelentése: valami, amit visz a víz. A képen nincs se folyó, se vízi hulladék, csak a puszta. Azonban a történelmi uszadék sorozatomban a folyó az idő, és az uszadék az ősök nyomai az Alföldön.
Pénteken Csongrád megyében jártam, természetesen gomba kapcsán, amiről külön cikk lesz, de ha már ott voltam, akkor megnéztem az egyik történelmi emlékünket. Ez egy különösen elgondolkoztató hely! Hódmezővásárhely közelében található, és földúton kell kimenni hozzá. Hihetetlen, hogy mennyire el tud tűnni egy emberi település, a földdel válik eggyé. Egyedül az egykori templom néhány faltöredéke jelzi, hogy itt valamikor emberek éltek. Ugyan Csongrád megye egyik történelmi emlékénél voltam, de ennek sorsában számos Békés megyei település osztozott. A török megszállás évtizedei alatt szinte minden elpusztult, és szülőmegyémből puszta lett.

A rom közelében van a kardoskúti Fehér-tó, ami szikes tóként a száraz időszakokban teljesen kiszárad és a sós tófenék fehérlik a tájban. Ennek távoli képével illusztrálom, hogy mit jelent a puszta. Egyébként a nem felszántott szikeseink, piciny mezsgyéink, kunhalmaink meglepően gazdag élővilágot rejtegetnek. Nem véletlenül vannak a Fehér-tónál is fokozottan védett területet jelző nemzeti parkos táblák! Van mit védeni. De a felületes szemlélő, aki valamelyik kilátóból szemléli a vidéket, csak a pusztát látja, és benne elszórtan néhány tanyát, valamint ebből a kilátóból Orosházát is. Más nincs. De volt.

Az emlékfal tájékoztató anyagának térképrészlete látható a fotómon. Ahol most "semmi" sincs pár évszázada virágzó községek voltak. Mivel annak idején vízjárta tájunk volt, a települések piciny magaslatokon jöttek létre, amiket nem öntött el a víz. Gyakorlatilag ugyanolyan településszerkezetünk volt mint a dombvidékeinknek és ugyanannyira sokan lakták az Alföldet. Bőven akadt itt dús legelő, vadakban gazdag berek, halban bő víz, és a magasabb térszíneken löszös öntéstalajok. Azonban a történelem alaposan odavágott a vidéknek. Az Árpád-korban létrejött falvak zömét a tatár dúlta fel 1240-41-ben. De sokkal nagyobb csapást jelentett a török megszállás és a törökök elleni 15 éves háború 1593-tól, ami legyalulta dél-keletet. 

Egy osztrák polgárból lett nemes úr vállalta fel a megye felélesztését 1715-ben. Harruckern János Györgynek köszönhető, hogy ismét benépesült dél-kelet. Azonban kevés település kelt új életre. Ha jól tudom, jelenleg nyolcvan van, de összesen a történelmi korok során 290 volt! Ráadásnak sose heverte ki igazán a szülőmegyém a török időket. Nem tudott versenyképes maradni a modern kor változó viszonyai között. Jelenleg négyszázezernél kevesebben lakják. Azonban meglepő, de igaz, hogy ez a lélekszám is több annál, amennyit a megye jövedelmet képző, megmaradt termelő ágazatai ténylegesen igényelnek. Aki jobb életre vágyik, elmegy. Érthető.

Ott álltam a lemenő Nap fényében a pusztában, ahol valamikor Csomorkány volt, és arra gondoltam, pár évszázad múltán ugyanennyi fog látszódni Békéscsabából is. Bár szülővárosom esetében nem egy, hanem három templom falmaradványai lennének középen. "Semmi sem örök és minden hiábavaló; a csillagok is halandók." Ezt kiáltottam az ég felé a templom egykori küszöbén állva. Felszabadító a semmi igézete, vérpezsdítő. A hely komorságát ellensúlyozandó szilaj kedvvel futottam körbe a látnivalókat és kattingattam. Közben pörögtek a fejemben a múlt tapasztalata alapján a lehetséges jövőbeli tervek. Miközben tudom, hogy minden értelmetlen, élőlényként az életet választom, és emberként alkotni akarok. Lesz folytatás.


Kiegészítés: A rom közelében van egy kis emlékoszlop, amit 2005-ben helyeztek el a régi diákjai az egykori tanyasi iskolára emlékezve, ami 1910-1973 között volt az oktatás háza. Semmi sem maradt belőle.