Kétkörösköz őzlábgombái

A nagy őzlábgomba Macrolepiota procera és nemzetségének többi faja a gombászok számára vágyott csemegék. Gyakori gombáink, talajlakó korhadékbontók. Fák alatt az avaron, vagy mezőn a fű között lelünk rájuk. Előfordul, hogy az erdőszélén teremnek bőséges számban. Ilyenkor nem nehéz púposra pakolni a kosarat. Sajnos a nyitóképen látható példány mellé nem tettem semmi tárgyat, amivel érzékeltettem volna a méretét, mert valóban nagy volt, 40 centi magas. Egy ekkora gomba mindenkinek felkelti a figyelmét, és pláne növekszik az izgatottság, amikor kiderül, hogy jó, ehető gomba. Fontos, hogy kettős élű, mozgatható gallérja van, a tönkje kígyóbőrszerűen mintázott és dupla rétegű kalapbőrének felső része barna pikkelyekre szakadozik fel. Gyakran rokonait szedjük le helyette, de a Macrolepiota nemzetségből nem ismerek mérgezőt, így nincs para, ha másikra találtál rá. Mint például az alább ismertetett fajra.

 A karcsú őzlábgomba M. mastoidea közepes termetű termőtesteket növeszt. Jellegzetessége a kalap közepén lévő mellbimbószerű púp. Ezért a beceneve: cicis. A gallérja egy élű. Tönkjén van márványos mintázat. Ugyanott szeret nőni, ahol a nagy. Akár egyszerre kerülhetnek egy kosárba. Jó élőhelyen sok szedhető belőle.
Kevésbé ismert rokon fajok, amikkel még én sem találkoztam: vörösödő M. permixta, zöldfoltos (ritka) M. olivascens, csipkés M. excoriata. Ez utóbbi meg tudja lepni a gombászt, mert tarlógombára hasonlít inkább. A vörösödő pedig a színeződő húsával késztethet gondolkozásra, hogy itt egy "nagy őzlábgomba", aminek húsa vakarásra kissé barnásvörös lesz. Heh, mi van? Semmi para. Ne feledd, a gombák mindig készek meglepni minket.
Minden "nagy" őzlábgombánál a kalapot fogyasztjuk. A tönköt szárítás után meg lehet őrölni és gombaporként felhasználni.

Az őzlábgombák zsenge, "bébi" termőtestei hasonlítanak egymásra. A szöveg melletti képen a piruló őzlábgombáé Chlorophyllum rachodes láthatók. Onnan tudtam, hogy ehhez a fajhoz van szerencsém, mert fotózás előtt igazgatva a növényzetet véletlenül megsértettem az egyik tönkjét és ott narancsvörös lett. 
A következő képen már szedés érett termőtestei vannak a gombavizsgáló asztalán. Mi tűnik fel rajtuk? A színeződött részeken kívül, hogy nincs a tönkön márványos mintázat. Most nézd meg ismét a nyitóképet és memorizáld a nagy jellegzetes tönkmintázatát. Amikor jársz a kedvenc helyeden, tuti biztosan belefutsz piruló őzlábgombába is, meg se kell vakargatnod, elég alaposabban megnézned a tönkjét: sima, nem díszített. Egyébként a kalapja szintén fogyasztható, de kevésbé ízletes mint a nagyé. Azonban gombára kiéhezve még nem láttam gombászt, aki élőhelyén hagyta volna. Sőt kiéhezett gombásztársak képesek legyűrni a kerti őzlábgombát C. brunneum is, ami pedig érzékenységtől függően képes meghajtani az embert.

A rézvörös őzlábgomba Leucoagaricus americanus tudományos neve alapján tarlógomba, csak unokatestvére az őzlábgombáknak, de azokhoz egészen hasonló megjelenésű. A képem színhelyes, valóban lilás árnyalatúak a pikkelyei. Erősen korhadt famaradványon, fűrészporon, kéreg mulcson szeret teremni. Csoportosan nőnek a termőtestei. A színén kívül különleges ismertetőjegye még a hús sárgulása majd borvörösre színeződése. Étkezési értéke vitatott. Nem tekintem ehetőnek.
A büdös őzlábgomba Lepiota cristata a nagyon gyanús, apró termetű őzlábgombák nemzetségének egyik gyakori és könnyen felismerhető faja. A fotómon tipikus csoportja látható. Jóval kisebb mint az előzőekben ismertetett fajok, max. 5 cm a kalapátmérője. A többiekkel ellentétben tényleg kellemetlen szaga van. Fontos, hogy a kicsi őzlábgombák közt vannak amatoxin tartalmúak is, láss kettőt az egyik legnépszerűbb írásomban: Halálos hetes. Ezért mind kerülendő. Legtöbbjük élőhely tekintetében nem válogatós, simán megél városok zöld területein is. Húsbarnással találkoztam már Békéscsabán, és tenyeremre fektetve a kellemes mandarin illata feltűnő volt. Azonban olyan picike volt, hogy eszembe se jutott volna zsákmányként tekinteni rá. Pláne, hogy halálosan mérgező. Tehát óvatosan a csöpp őzlábgombákkal, és keresd a nagyokat.