Ugrás a fő tartalomra

Volt egyszer egy ültetvény

A fotót 2014. augusztus 4-én lőtte rólam a barátom a 117B-ben, amelynek egyik felét 2013. januárjában tarra vágták és idén télen a másikat is. Ez egy csertölgy ültetvény volt gyertyánnal elegyesen. A gyertyán második lombkorona szintet alkotott benne, így jóval árnyékosabb volt egy monokultúrás tölgyesnél. Nyári verőfényben belépve a fák közé mindig mindenkit meglepett a zöld félhomály. A tölgynek és a gyertyánnak köszönhetően sok gyökérkapcsolt gombafaj élt benne, és a kidőlt fáknak, lehullott ágaknak, vastag avartakarónak hála korhadéklakók is. A fajgazdagság ellenére nem nevezhettem erdőnek, mert a fotón is látszik, hogy mennyire üres, hiányzott belőle a ligeterdő szintezettsége. Ez egy ültetvény volt, semmi több. Azonban gombái miatt kedveltem. Ezért egy képválogatással őrzöm meg emlékét.
Az első képet egy nyár végi túrán lőttem, amint kifelé haladunk a kastélyparkból és szembe már látszik a 117B zöld fala mint valami mesebeli dzsungel.
Amint beléptünk, jobb felé állt néhány nyárfa, melyek korhadó belsejét déli tőkegomba szállta meg. Ismert gomba lelőhelyek voltak, sokan gyűjtötték innen a jó tőkegombát.
Kicsit arrább már kezdődött a hamis céklatinóru termőfoltja, a tenyésztestek szinte egymásba érve ontották a meleg nyarakon feltűnő termőtesteiket.
Köztük rejtőzködtek a málnavörös tinóru kisebb termőtestei. Ez egy európai vörös listás gombafaj, ritka, de nálunk gyakori. Jobban meg kéne becsülni!
A meleg nyári idő a pirosas kalapszínű galambgombának is kedvezett. Sajnos égetően csípős ízű volt, így ezt sosem gyűjtöttem.
Esős őszökön az avaron megjelent seregesen a rozsdásszárú fülőke, melynek kalapján időnként ott volt a fülőkerontó kocsonyagomba.
Az ibolyás pereszke az ültetvény végénél éldegélt, ahol az óriás tölcsérgombák. Szintén ritkább gombafaj, mely az ültetvény pozitív irányú fejlődésére utalt. A természet kezdte erdővé átalakítani.
A tavasz közepén egyszer egy avarfolton hatalmas csészegombákra figyeltem fel. Sajnos nem tudtam meghatározni, de feltűnő jelenségek voltak.
A talajlakó korhadékbontók helyi sztárja, a csoportos csiperke szintén élt benne.
Az aranysárga lánggomba a korhadó csertölgyek feltűnő korhadékbontója volt.
Ugyanazon a tölgy maradványon az óriás lakkostaplóval osztozott.
Egy haldokló nyárfában élt az óriás bocskorosgomba.
Ősszel a kidőlt fák mohás kérgén kígyógombák növekedtek.
A 117B növényi értékei a széleslevelű nőszőfű és kétlevelű sarkvirág volt. Előbbiről van az ültetvényből származó fotóm.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …