Volt egyszer egy ültetvény

A fotót 2014. augusztus 4-én lőtte rólam a barátom a 117B-ben, amelynek egyik felét 2013. januárjában tarra vágták és idén télen a másikat is. Ez egy csertölgy ültetvény volt gyertyánnal elegyesen. A gyertyán második lombkorona szintet alkotott benne, így jóval árnyékosabb volt egy monokultúrás tölgyesnél. Nyári verőfényben belépve a fák közé mindig mindenkit meglepett a zöld félhomály. A tölgynek és a gyertyánnak köszönhetően sok gyökérkapcsolt gombafaj élt benne, és a kidőlt fáknak, lehullott ágaknak, vastag avartakarónak hála korhadéklakók is. A fajgazdagság ellenére nem nevezhettem erdőnek, mert a fotón is látszik, hogy mennyire üres, hiányzott belőle a ligeterdő szintezettsége. Ez egy ültetvény volt, semmi több. Azonban gombái miatt kedveltem. Ezért egy képválogatással őrzöm meg emlékét.
Az első képet egy nyár végi túrán lőttem, amint kifelé haladunk a kastélyparkból és szembe már látszik a 117B zöld fala mint valami mesebeli dzsungel.
Amint beléptünk, jobb felé állt néhány nyárfa, melyek korhadó belsejét déli tőkegomba szállta meg. Ismert gomba lelőhelyek voltak, sokan gyűjtötték innen a jó tőkegombát.
Kicsit arrább már kezdődött a hamis céklatinóru termőfoltja, a tenyésztestek szinte egymásba érve ontották a meleg nyarakon feltűnő termőtesteiket.
Köztük rejtőzködtek a málnavörös tinóru kisebb termőtestei. Ez egy európai vörös listás gombafaj, ritka, de nálunk gyakori. Jobban meg kéne becsülni!
A meleg nyári idő a pirosas kalapszínű galambgombának is kedvezett. Sajnos égetően csípős ízű volt, így ezt sosem gyűjtöttem.
Esős őszökön az avaron megjelent seregesen a rozsdásszárú fülőke, melynek kalapján időnként ott volt a fülőkerontó kocsonyagomba.
Az ibolyás pereszke az ültetvény végénél éldegélt, ahol az óriás tölcsérgombák. Szintén ritkább gombafaj, mely az ültetvény pozitív irányú fejlődésére utalt. A természet kezdte erdővé átalakítani.
A tavasz közepén egyszer egy avarfolton hatalmas csészegombákra figyeltem fel. Sajnos nem tudtam meghatározni, de feltűnő jelenségek voltak.
A talajlakó korhadékbontók helyi sztárja, a csoportos csiperke szintén élt benne.
Az aranysárga lánggomba a korhadó csertölgyek feltűnő korhadékbontója volt.
Ugyanazon a tölgy maradványon az óriás lakkostaplóval osztozott.
Egy haldokló nyárfában élt az óriás bocskorosgomba.
Ősszel a kidőlt fák mohás kérgén kígyógombák növekedtek.
A 117B növényi értékei a széleslevelű nőszőfű és kétlevelű sarkvirág volt. Előbbiről van az ültetvényből származó fotóm.