Gombászként egész évben a bioszférára gondolok, benne mozgok a kedvenceimet keresve, figyelve, fotózva. Tehát nekem egész évben Föld napja van. Ezért nem írok külön bejegyzést a mai jeles napról.
Ugyan városban születtem és itt is élek, de a jelent is áthatja a mezőgazdász múlt emlékezete, és még élnek öregek, akik megélték a téeszesítés gyötrelmeit, amikor végleg megtört a vidéki ember gerince. A tanya világ sokkal kedvezőbb volt az élővilág számára mint a mai monokultúrás termesztés, ami kiszívja az életerőt a talajból és a megyéből. A folyószabályozás mellékhatása, a kiszáradás folyamata tanulmányozható a kocsányos tölgyeinken, melyek a süllyedő talajvízszint miatt szomjaznak. Ennek jele a leépülő koronájuk, amit megfigyelhetünk a pósteleki öreg tölgyön is. Szerencsére még él, és talán minket is túlél, de nem lesz belőle 1000 éves tölgy, holott ennyire hosszú életű a faja. Ma hozzá sétáltunk el a kastélyparkból. A nyitóképet visszafelé az ösvényen lőttem a kis csapatunkról. Sajnos az afrikai eredetű meleg és száraz légtömeg miatt kevés gombát láthattunk. Azonban a séta mindig egészséges és az öreg tölgy csodálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése