Medvehagyma és virágos erdő túra

Reggel hatkor esős időben egy autóban ketten elindultunk a határ felé Békéscsabáról. A csapat nagyobb fele, négy fő a határátkelőnél csatlakozott hozzánk. Hatan mentünk a Bélibe medvehagymázni. Mivel autós gombásztársam először járt sofőrként a romániai utakon, én navigáltam. Némi horror kátyút nem számítva problémamentesen megérkeztünk a célhelyhez. A csapat már egy kis lapos résznél gyűjteni kezdte a jó növényt, de én mondtam nekik, hogy ez itt csak egy kis bemelegítés, az igazi pár kilométerrel odébb van. Amikor meglátták a medvehagyma mezőt, egyből megértették, hogy mit jelent, amikor hegyoldalt borított el. Bőségesen szedhették a leveleket.
Jó volt az ismerős helyen állni, amit 2014 óta látogatok. Sajnos a fakitermelés nehéz gépei feltúrták két oldalról is. Ezért van sár közepén a két kakasmandikó és a kárpáti sáfrány. Pedig ez a medvehagymás egészen bent van a hegység közepén, de még ide is bejárnak a fakitermelők. Kár. Ugyanis a Fenes-patak völgye gazdag természeti értékekben. Számomra mindig lelkesítő szinte érintetlen erdőkben járni. Őszintén élvezem, mert van összehasonlítási alapom: mezőgazdasági nagyüzem (szülőföldem) vs. hegyi erdő. Az a baj, hogy mindent csak utólag értékelünk, amikor már elveszett valami fontos.