Nem fának való vidék

Legutóbb április 24-én, az orgonavirágzáskor jártam a kígyósi pusztában. Ma késő délután hirtelen kedvem lett a szabad ég alatt lenni, és Atival kimentünk a magyar sóvirágokban gyönyörködni. A képválogatás első fotóján a sóvirág látható és több képen feltűnik mint lila színfolt. A nyitóképre egy elgondolkoztató fotót raktam ki, mert a famaradvány eszembe juttatta, hogy az erdős-sztyeppből el fog tűnni az erdő a klímaváltozás hatására. A színes fotót direkt váltottam át szürkeárnyalatosra, mert így drámaibb.
Most közhely jön, de az egyhangúnak tűnő pusztának ezer színárnyalata van. Hasonlítsd össze a linkelt áprilisi és a mai bejegyzést! Elég szembetűnő különbségek, de hétről hétre figyelve a pusztát, rövidebb időtávon is feltűnik a változása. Négy hónap elég volt, hogy őszies arcát mutassa. A felhős ég, délutáni napállás még inkább fokozta az őszi hangulatot. Engem nem zavar az ősz, sőt kezd a kedvenc évszakom lenni. Mennyire téves elképzelése, hogy az elmúlással feleltethető meg! Most van tele a határ mindenféle bogyóval, a kert gyümölccsel, hullik a mogyoró, dió, mandula, az olajokban gazdag ízes csemegék. Lehetne gyűjteni a gyökereikbe sokféle hatóanyagot elraktározó gyógynövényeket. Ha megjönnek a nagy esők, a gombák a legnagyobb fajgazdagsággal tódulnak elő. Hihetetlenül jó érzés derűs napokon túrázni, még tele a táj a vegetáció avar-szalma illatával, és az erdők felől a micéliumtól illatozó nedves aroma száll a fejembe. Aki az ősszel búsulni kezd, sose élte meg igazán az életet, mert nem tud örülni az évszak gazdagságának. Aki viszont mindig nyitott elmével járt, most is boldog és virgonc. Izgatottan várom az újabb túrát. Hamarosan visszatérek Vésztő környékére, ahol utoljára március végén jártam. Ne búsulj otthon az évszakváltás miatt, menj inkább a szabadba és gyűjts élményeket! Akárcsak én ma. Lásd a képválogatást.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.