Erdeifenyő és gombái

Az erdeifenyő Pinus sylvestris széles elterjedésű eurázsiai mérsékelt övi flóraelem, Észak-Skandináviától Spanyolország északi feléig, keletre Mongóliáig elterjedt. Magas termetű örökzöld fa, fiatal korban szabályos kúp alakú, később szabálytalan, csavarodó ágrendszerrel rendelkező, laza, kerek csúcsú koronát fejleszt. A fiatal fák törzse barnásszürke, a karvastagságú törzs és ágak már szép rókavörös színűek, kérge pergamenszerű pikkelyekben leváló, majd idős korában sötétebb barna árkok, repedések tarkítják. A fiatal hajtások zöldes árnyalatúak, csupaszok. Rügyei átlagosan 1 cm hosszúak, számos hosszúkás, vörösbarna pikkellyel fedettek. Kissé csavarodott, kékes-szürkészöld tűlevelei kettesével állnak a törpehajtásokon. Keresztmetszetük félkör alakú, csúcsuk hirtelen elkeskenyedő, kissé szúrós, hosszuk 3-7 cm, a fiatal vezérhajtásokon mindig hosszabb, mint az oldalsó, idősebb ágakon. Porzós tobozai a friss hajtások alatt tavasszal nyílnak, halvány barnássárgák vagy pirosak lehetnek, pollenszórás után hamar lehullanak. Termős tobozai virágzáskor borsszem nagyságúak, élénk bíborpirosak, a következő tavaszig 1 cm átmérő alatt maradnak. A végleges méretüket a következő év folyamán érik el, őszre megbarnulnak és a harmadik év tavaszán nyílnak fel. A tobozok 5-7 cm hosszúak, zártan hegyesek, felnyílva széles tompa kúp alakúak. A tobozpikkelyek pajzsa (apofízis) kiemelkedő, piramis alakú, tompa, alig szúrós karommal (umbo). A szárnyas magvak kihullása után a tobozok egészben hullanak le. Elsősorban ipari faként hasznosítják, a bútoriparban fáját borovi fenyő néven ismerik. Az Alföldön önmagában vagy fekete fenyővel vegyesen telepítik. Magányosan vagy ritka térállásban különleges romantikus alakú koronát fejleszt, mely a tájképi kertek kiemelkedő dísze lehet. Leveles hajtásaiból illóolajat is párolnak. Több környezeti tényező iránt is tágtűrésű faj, leginkább a mérsékelten száraz, semleges vagy gyengén bázikus kémhatású, laza talajokat kedveli, de ettől lényegesen különböző feltételek mellett is megél. Ritkás és sűrű, tiszta vagy más fafajokkal kevert állományban egyaránt előfordul. Hazánkban legnagyobb és legidősebb, vitatott őshonosságú állománya a Bakonyban, Fenyőfőnél található. (A szöveg forrása.)
Az erdeifenyő és rokonai, a többi hosszútűs fenyő számos gombával társul. Az elhalt példányokon, kivágott fák tuskóin vagy azok tövében korhadékbontók tenyésznek. A gombász számára ősszel egy erdeifenyő-feketefenyő ültetvény szinte főnyereménynek tekinthető. Főleg a fiatal telepítések nyitott részein, szélén tenyésznek a gombák. Az erdeifenyő elegyfaként lombos erdőkben is megtalálható, így nem kell meglepődni, ha egy tölgyesben nőtt erdeifenyő környékén rizikékre lelsz. Azon se lepődj meg, ha a parkban nőtt selyemfenyő alatt találsz fenyő-pereszkét. A Pinus nemzetség fenyői sok jó és közismert ehető gombával társulnak. Tehát nemcsak az erdeifenyő környékét érdemes vizslatni.


Az ízletes rizikét Lactarius deliciosus könnyű elkülöníteni a rokonaitól, kéttűs fenyők alatt terem és tejnedve narancsvörös színű. A termőtest fogdosásra, sérülésre zöldes lesz. Jellegzetessége még a kalap körkörös zónái és a tönk gödörkéi. Figyelj a fapartnerre, a tej színére és nem szedsz le helyette más tejelőgombát. 
A vöröses nyálkásgomba Chroogomphus rutilus a mélyen lefutó, ritkán álló, vastag lemezeiről, melyek éretten feketésbarnák, a púpos, rézvörös, narancsbarnás kalapjáról, a sárga tövéről és a kéttűs fenyőpartnereiről könnyen felismerhető. Júliustól decemberig terem. Ehető, de főzés során a húsa lilásvörös lesz. Lehet játszani a színes gombával.
 
A fagyálló csigagomba Hygrophorus hypothejus az egyik késő őszi gomba, ami az első fagyok után kezd el teremni és decemberig gyűjthető. Kistermetű, olajbarna kalapja 1-6 cm átmérőjű, közepén púp van. Nedvesen nyálkás. A lemezei kissé lefutók, sárgásak. A tönk a múlékony gallér alatt nyálkás. A sárgás-fehéres hús a tönkben szívós, kalapban vékony.
A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces szintén őszi gomba. Nagy tömegben terem kéttűs fenyők alatt. Bár vékony húsú és törékeny, de könnyen sok gyűjthető belőle. Sajnos hasonlít több szürke, ehetetlen pereszkére. Ezért különösen fontos, hogy lássa szakellenőr is a fogyasztásra szánt szürkés pereszkét.
A szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus hasonlít egy-két nemzetségbeli rokonára, de azok is ehetők. A képen tipikus példányai láthatók. Megfigyelhető a csöves termőrétegen annak könnyezése, ami jellegzetes tulajdonsága. A tönk csúcsa szemcsézett és a tövében nincs rózsás árnyalat, ami a rózsástövő fenyőtinóru ismertetőjegye.
 A fodros káposztagomba Sparassis crispa az egyik legkönnyebben felismerhető gomba. Fura karfiolra hasonlít, de a zöldségnél jóval lazább felépítésű. A termőtest ágvégei ellaposodnak, fodrosan görbülnek, kanyargósak. Elég nehéz megtisztogatni, azonban megéri, mert rugalmas, törékeny húsa kellemes illatú és ízű. Kéttűs fenyők tövében találunk rá.
A sárgászöld pereszke Tricholoma equestre többszöri fogyasztás után különleges mérgezést okoz, melynek során a vázizomzat elhal és a bomló izomfehérje károsítja a vesét. Sárgás lemezeiről, apró pikkelyes zöldesbarna, sárgászöld kalapjáról, fehér tönkjéről felismerhető. Ősszel terem savanyú talajú fenyőerdőkben vagy fenyőelegyes lombos erdőkben.
A citromlemezű galambgomba Russula sardonia gyümölcsillata miatt vonzó lehet, de kemény húsa égetően csípős ízű. Ehetetlen. Névadó tulajdonságáról, termőtestének lilás színeiről, termőhelyéről viszonylag könnyű felismerni. Hasonmása a lucfenyő-galambgomba R. queletii, aminek nevében benne van a fapartnere. Szintén csípős, ehetetlen.
A foltoslemezű lánggomba Gymnopilus penetrans a fenyők korhadékbontója, így megtalálható elhalt erdeifenyőn is. Csupasz, narancssárgás, vörösesbarnás kalap, narancssárgás, idősen rozsdafoltos lemezek, amik szélesen a tönkhöz nőttek, fehéres szálas tönk, amin lehet szálas gallérzóna is a jellemző tulajdonságai. Halvány narancsos barna húsa ehetetlenül keserű.
A tobozgereben Auriscalpium vulgare az egyik legkönnyebben felismerhető gomba. Mindig fenyőtobozon terem, és lassan lebomló termőtestei egész évben megtalálhatók. Az újak júniustól októberig nőnek, és ezeknek a tüskés termőrétege szürkésfehér. Féloldalasan álló kalapkái "szőrösek". Aprócska, érdekes, szívós húsa miatt ehetetlen gombácska. Egyik kedvencem.


Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnézheted a nevükre kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.

3 megjegyzés:

  1. Szuper sorozat várom a többit is!

    VálaszTörlés
  2. Vargánya is előfordul az erdei fenyvesekben,Mecseken .?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy mészkerülő tölgyes élőhelyem, amiben tölgy és erdeifenyő van elegyesen. Él benne nyári vargánya is.

      Törlés