Ugrás a fő tartalomra

Jövő a jelenben

Egyik ismerősöm Marokkóban van, és tölti fel utazása képeit. Ezt az Atlasz-hegységben készítette a hegyi szerpentinen. Amikor megláttam a fotót, azonnal észleltem, hogy kísértetiesen hasonlít a Pádis-fennsíkra vezető szerpentinre. Csak éppen az az út majd pár száz év múlva fog így kinézni, miután teljesen kiirtották a Bihar-hegység erdőit. Természetesen tudom, hogy más az éghajlat Észak-Afrika peremén és más Európa közepén, azonban bizonyos folyamatok mindig ugyanúgy zajlanak le. Ez a fotó a jövőt mutatja a jelenben. Komoly figyelmeztetés. Szeretjük réginek, állandónak hinni azokat a körülményeket, amik születésünkkor fogadnak minket. Pedig azok alig pár évszázad alatt jöttek létre az őseink keze munkája nyomán. Jól nézd meg a kopár hegyi utat, és gondolj a szülőföldemre, ahol végeláthatatlan poros síkságot látsz, nagyüzemi gabonaföldek őszi sivatagát. A két kép egymás rokona. Mindkettőt az ember hozta létre. Remélem, tudod, hogy milyen volt a Földközi-tenger térségének eredeti növényzete az őskorban, mielőtt megjelentek volna az ókori városállamok, birodalmak, amiknek óriási faanyag és szántóföld igénye volt. Akárcsak a mi őseinknek pár száz évvel korában. Jókat derülök azokon, akik cincogva hirdetik, hogy a klímaváltozás természetes folyamat, az embernek nincs hatása ilyen mértékű rendszerre. Ránézek a szülőföldemre, és beintek a makacskodó önámítónak. Hihetetlen durvasággal törlünk el egész élőhelyeket, se a fajunkat, se a természetet nem kíméljük, ha szűk csoportunknak szüksége van valamilyen erőforrásra. Nincsenek illúzióim a fajunk jövőét illetően. Pontosan ugyanúgy cselekszünk mint az Ausztráliába betelepített európai nyulak. Az eszünk se ment meg minket a kihalástól. Eszközeink egyre jobbak, de ugyanúgy szükségünk van a természetre az élethez. Kár, hogy képtelenek vagyunk a mértékletességre és megyünk előre éhesen, akár a nyuszik a déli félteke kontinensén.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…