Off bejegyzés: november 26.

Ezen a napon lett öngyilkos 29 éve az egyik példaképem, és ma van a holodomor emléknapja. Mi köze a kettőnek egymáshoz a dátumon kívül?
Hajlamosak vagyunk túl gyorsan ítélkezni, és egyéni érdekek alapján figyelmen kívül hagyni kellemetlen tényeket.
Az ember ki van téve az élet könyörtelen folyamatainak, és enni-sokasodni kell bármi áron. Az élet kegyetlen, és az ember alkalmazkodik. Azonban az ember komplex tudatával felül tud(na) emelkedni az ösztönvilágon, és kevésbé brutálisan viszonyulni embertársaihoz és a természethez.
Sajnos humanista ábrándjaim az emberrel kapcsolatban mit sem változtatnak a tényeken, hogy Sztálin halálra éheztette ukránok millióit, és elítéljük az öngyilkosokat. Az egyik figyelmeztetés, hogy nem kéne engedni semmiben sem az oroszoknak, mert veszett medve nem plüss maci, a másik pedig szimpla érzéketlenség. Az orosz témát nem fejtem ki, mert be kéne mutatnom a szovjetek bűneit, pl.: málenkij robot, és tele lenne a bejegyzés rút dolgokkal. Sose feledd el, hogy a második világháború után megszálltak minket, és a "legvidámabb barakk" ideje alatt végletesen megnyomorodott a nemzet lelke. Ez már túl sok volt neki, és megháborodott. Ezért nem számítok semmi jóra még 25 évig.
Negyedévszázad múlva 63 éves leszek, ha megélem, és szembe kell néznem ifjabb éveim felelőtlen döntéseivel. Ha lesz is megtakarításom, közel sem biztos, hogy bárkinek is fizethetek majd a szolgálataiért. Ott leszek pénzzel a cihában a kietlen tanyavilágban. Aztán bármennyit is takarítsak meg, garantáltan nem egy mai német kisnyugdíjas életszínvonalára lesz elég az akkori vagyonkám. Ami a ma, az a jövő? Napról napra élés. Valahogy elérhetetlen a bennem élő ideál a modern (gondolkodó és cselekvő) emberről.
A lényeg, hogy picit sem tartom kizártnak, hogy a jövőben, 63 éves "bolond néniként" felakasszam magamat. Az öngyilkosság nem bűn, hanem egy módja az élet befejezésének. Ahogyan én látom, a legtöbb öngyilkos nem őrült hirtelenséggel cselekszik, hanem évek során gyűlik fel bennük a keserűség.
Közeledik a "szeretet" ünnepe, egy kitalált napisten-pótlék kitalált születésnapja kapcsán vásárlási őrület kezdődik el. Pótcselekvés a szembenézés helyett.

Vörösfenyő és gombái

Magas termetű, egyenes törzsű, lombhullató tűlevelű fa. Koronája egy sudaras, keskeny kúp alakú. Fiatal korában kérge sima, szürkés zöldes-barna, később vöröses barnává és mélyen repedezetté válik. Vesszői szalmasárgák, csupaszok, felületüket a maradó levélalapok (fillopódiumok) teljesen beborítják. Hosszúhajtásai a vesszők végén, rövidhajtásai a vesszők és a fiatalabb ágak oldalán fejlődnek. A hosszúhajtásokon a levelek spirálisan szórtan állnak, a rövidhajtások végén pamacsszerű, 20-40 darabból álló csoportokban fejlődnek. Tűlevelei lágyak, 2-3 cm hosszúak, tompa vagy csak kissé hegyes csúcsúak, színük élénk zöld, fonákuk két hosszanti viaszcsík miatt halványabb. Tobozai a lombfakadással egy időben nyílnak. A porzósok okkersárgák, legfeljebb 1 cm hosszúak, elvirágzás után hamar lehullanak. A termős tobozok élénk rózsáspirosak, megporzás után 2-3 cm-esre nőnek, egy év alatt beérnek, de a szárnyas magvak kihullása után is évekig a fán maradnak (illetve ágdarabbal együtt hullanak le). Lombhullás előtt tűlevelei aranysárgára színeződnek, ezért díszfaként is ültetik. Szennyezett városi levegőn rosszul fejlődik, ezért városi parkfának nem alkalmas. Fája kiváló hajóépítő és bútorfa, bár sűrűsége igen nagy. Hazánkban a Vend-vidéken (az Őrségben) valószínűleg őshonos, de erdészeti ültetvényekben többnyire 600 m felett sokfelé találkozhatunk vele. forrás
A vörösfenyő a többi fenyőféléhez Pinaceae hasonlóan kívánja a gyökérkapcsolt gombák társaságát. Azokkal társulva kölcsönösen támogató életközösséget alkotnak. Népszerű díszfaként, vannak kertészeti változatai is, akár egy parkban vagy a kertedben is megjelenhetnek alatta a gombái. Természetesen bizonyos talaj és környezeti viszonyoknak megfelelőnek kell lennie a gomba számára. Magashegységi fajok elég nehezen tudnak megtelepedni az Alföldön. Bár vannak szívósabbak, amiknek nem gond az alkalmazkodás, csak legyen fapartnerük. Ezért nem kell meglepődni, ha a kerti fenyő alatt valamelyikük megjelenik.

A rozsdavörös gyűrűstinóru Suillus tridentinus a sárga gyűrűstinóru S. grevillei és a csöves tinóru S. cavipes rokona. Mindhárman a vörösfenyővel társulnak. A nemzetséget bemutató cikkben olvashatsz róluk. A rozsdavörös elkülönítése tőlük egyszerű: a sárga sárgább, húsa is sárga;a csövesnek pedig a tönkje üreges. Leginkább a sárga gyűrűstinóruval találkozunk, a rozsdavörös és csöves tönkű ritkább.
A karcsú nyálkásgomba Gomphidius gracilis a nyálkásgombák két nemzetségét bemutató cikkben szereplő foltos G. maculatus rokona, ami szintén a vörösfenyővel társul. A két faj közti különbség, hogy karcsú feketén foltosodik, és húsa fehér marad, nem színeződik vörösre mint a foltosé. A karcsút még nem találták nálunk.
A vörösfenyő-csigagomba Hygrophorus lucorum 2-5 cm kalapátmérőjű, vékony húsú gombácska. Bár ehető, és ültetett vörösfenyvesekben gyakori lehet szeptembertől novemberig, de nem igazán fog tányérra kerülni. Hasonmása a hazánkban nagyon ritka narancssárga csigagomba H. speciosus, ami kissé élénkebb színű és púpos kalapú. Szintén a vörösfenyő gombapartnere.
A galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis már szerepel a blogban, A boldogság kék gombái sorozatban, de itt is helye van, mert a vörösfenyő egyik gombapartnere. Hazánkban nagyon ritka. Minimális az esélye a megtalálásának kora őszi termőidőszakában. Sok lilás árnyalatú rokon faja van. Nem egyszerű az azonosításuk. Jobb mindet a helyén hagyni, ne szedj fel véletlenül ritkaságot!
A vörösfenyő-tejelőgomba Lactarius porninsis inkább csak a magas hegyvidékeken termő, hazánkban ritka gombafaj. Sok narancssárgás színű rokona van, de ezek közül csak a kenyérgomba L. volemus, és a rizikék ehetők. Minden más sárgás-narancsos tejelőgombát az élőhelyén kell hagyni, mert élvezhetetlenek. Ha a lombhullatú vörösfenyő alatt ősszel fehér tejnedvű, narancssárgás gombát találsz, jobb a helyén hagyni.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét eléred a gombák magyar nevére kattintva. 


Fák és gombák sorozat fenyőket bemutató cikkei:
Lucfenyő
és gombái
Jegenyefenyő és gombái
Erdeifenyő és gombái
 

Szagos csigagomba


A szagos csigagomba Hygrophorus agathosmus a vasárnapi gombavizsgálat meglepetés gombája volt. Ez nem tipikus alföldi gomba, azonban egy szanazugi nyaraló kertjében, a lucfenyők alatt élőhelyre talált és megtelepedett. A termőtestek szárazak és hidegek voltak, de megtörve az egyiket és a kalaphúsát szagolgatva megéreztem a legfontosabb határozóbélyegét, a keserűmandula illatát. Bár ehető, de egzotikus gombának számít nálunk, így azt javasoltam a gyűjtőjének, hogy kímélje meg a termőtesteit és ne szedje fel azokat.
A csigagombák nemzetsége étkezési szempontból nem jelentős, holott mindegyik fajuk ehető. Ennek oka, hogy termőtesteik általában kicsik, 2-8 cm a kalapátmérő. A magyar nevük beszédes, a csiga arra utal, hogy legtöbbjüknek nedvesen nyálkás a kalapja, gyakran a tönkje is. A nyálkától megtisztítani a friss gombát kissé idegölő feladat. Némelyikük kesernyés ízű. Aztán ott vannak a ritka fajok, köztük két védett, a tavaszi H. marzuolus és az izabellvöröses H. poetarum. Azért akad köztük egy, ami nem nyálkás és nagy méretű, ráadásul kedvenc élőhelyein nagy tömegben termő, a vörösfoltos H. russula. Sajnos az Alföldön nem él, de van helyette másik gyűjthető rokon, az olajszínű H. persoonii. Ez viszont nyálkás.

Odúzás a Körös Klubnál

Vasárnap délben végeztem a gyulai piacon, és Békéscsaba helyett Fényesre mentem a családi házhoz. Ide jött Ati is, és együtt elmentünk Póstelekre. Az előző bejegyzésben láthatod az ott készült terepi fotókat, mert elsőnek gombásztunk. Aztán fél kettő után átsétáltunk a Körös Klub természetvédő egyesülethez. A helyi fák génbankja három hektáron terül el, és ide is gyakran benézünk, hogy nyomon kövessük a gombák és egyéb élőlények betelepülését.
Az egyesület számos programot szervez, amikkel igyekszik felhívni a figyelmet a természetre és annak megőrzésének fontosságára. Mi Atival, ha ráérünk, szívesen részt veszünk ezeken. Vasárnap délután nyugodt és napfényes volt, így segítettünk az őszi odútakarításban. A fiatal fákra akasztott mesterséges odúk zömékben volt fészek maradvány, vagyis az odú kihelyezéssel elérte célját az egyesület, sok-sok madár talált otthonra a génbankban. Nekem személy szerint egy vágyam volt, mogyorós pelét
Muscardinus avellanarius akartam látni. 
Ez a vágyam hamar teljesült, mert egyet találtunk, ami nagyon gyorsan kiszökött az odúból és felszaladt a fára egészen az utolsó ág végébe. Úgy megijedt tőlünk. A novemberi enyheségben nyári gyorsaságával mozgott. Az ő odúját is kitakarítottuk, mert a használt fészekanyagban számos élősködő bújik meg, amiknek semmi keresnivalója a leendő fiókák közelében. A mogyorós pelének bőven van ideje, hogy saját fészket hordjon össze a téli zimankó előtt. A többi odúból kettőben 3-3 erdei egér Apodemus sylvaticus bújt meg. Sajnos nagy pele Myoxus glis most nem került elő, ami egyszer egy régebbi odútakarítás sztárja volt. 
Találtam egy 2012-es videót, ami kedvet csinálhat ehhez az őszi programhoz. Jövőre is lesz.

Póstelek 2016.11.20.

Jó munka volt

Június 19-én, augusztus 28-án, szeptember 10-én és október 8-án terepgyakorlatra vittem a békéscsabai szakellenőr tanfolyam csoportját. A tanfolyam lezárult november 12-én a vizsgával. Zömmel jó és jeles értékelést kaptak a vizsgázók. A szép eredményekhez egy picit magam is hozzájárultam a jó hangulatú gombatúrákkal.
A 2015-ös tapasztalataim alapján döntöttem el, hogy a megadott képzési napokon hová viszem a csapatot. Emlékszem, ahogy januárban a vázlatfüzetemben megtervezem az évet, és beírom a dátumokat a helyekkel. Tudtam, hogy június közepén a középhegységi helyeimen jó a gombahelyzet, aztán nyár végén az 1000 méter feletti erdőkben tobzódnak a gombák, majd októberre, ha megjöttek az őszi esők, akkor a helyi terepen lesz érdemes körülnézni. A száraz augusztus és szeptember ellenére minden az elképzelésem szerint történt. Érdemes a linkekre kattintani és megnézni a terepgyakorlatokon lőtt képeimet. A legmámorosabb túra az augusztusi volt, amikor Biharfüredre mentünk. Pompás gombákat találtunk, és az éppen beindult vargánya hullám bőségesen adott nekünk szép termőtesteket. Ez inspirálóan hathatott mindenkire. Örültem, hogy örültek a jó gombáknak. Öröm volt a túravezetés, és fáradhatatlanul ontottam a fejemben tárolt gombaismeretet. Jó munka volt.

Téli madáretetés


Elkezdődött a 127. téli-tavaszi etetési szezon, amiről az MME oldalán lehet olvasni. Ezért időzítettem erre a napra a bejegyzést. Egyébként két hete etetek, mert idén korábban jelentek meg a kertben a kis kosztosok és keresték a fekete napraforgót. Úgy néz ki, hogy fordult a kocka, és az átlagosnál hidegebb tél lesz. Enyhe teleknél sosem jönnek be ennyire korán, sőt később is kevesen vannak. Most viszont 20-30 széncinege és mezei veréb, plusz egy karvaly jön-megy mindennap. Még egy etetőt ki kell raknom, és egy itatót is.

Júdásfülgomba mint házi kedvenc

A júdásfülgomba Auricularia auricula-judae két éve éldegél a kertünkben a tuja árnyékában, a vízgyűjtő teknő mellett. 2014 őszén több fadarabot hoztunk el Póstelekről, amin ott lógtak vicces, fül alakú termőtestei. Azóta többször termett nálunk is, és egy hete megint megjelentek a fülecskék. A mobilos kép friss, késő délután lőttem. Mindhárom fán ott vannak a termőtestek.
Nyáron halottnak tűnnek a fadarabok, nyoma sincs a gombának. Pedig a gomba ott van a fa belsejében, lassan, de biztosan szövi át és bontja le anyagát. Ehhez esős, áztató, nem túl meleg idő szükséges, hogy a gomba a nedves fába tudja ereszteni bontó enzimeit, leginkább cellulázt és ligninázt, amikkel a két legtartósabb földi anyagot bontja kisebb cukor molekulákra. A cellulóz és lignin teszi lehetővé, hogy a fák nagyra növő, hosszú életű élőlények legyenek. Bár a júdásfülgomba a könnyebben "emészthető" puha fákat, cserjéket kedveli, és kedvence a fekete bodza Sambucus nigra, aminek elhalt ágain vígan tenyészik.
A júdásfülgomba nem kér sokat, csak egy nyugodt, árnyas sarkot a telken. Nincs szüksége ólra, tápra, mert a fadarab a lakhelye és tápláléka egyszerre. Nem hozza vissza az eldobott fát, ellenben megeszi. Nem zajong, rombol, nem támadja meg az élő fákat. Csak a hozott fájában tenyészik. Ideális házi kedvenc, ami minden ősszel és tavasszal megörvendezteti gazdáját vicces termőtesteivel. A fülecskék rugalmas-porcos állagúak, és ehetők. Ázsiai receptekben használhatók fel.
A júdásfülgomba kerti tartása a legegyszerűbb módja a házi gombatermesztésnek.

Sajnos nem nyert

Kora este bementem az egyik csabai üzletbe sajtot venni. A bejárati ajtó melletti asztalon az aktuális nyereményjáték kaparós szelvényei voltak, mindegyiken "sajnos nem nyert" felirat. Több tucat szelvény volt, és a látványuk szabad asszociációk sorát indította el az elmémben. A választásokra gondoltam, a színjátékra, a médiára, ami folyamatosan hamis képet festett a jelöltek esélyeiről, melynek hatására sokan meglepődtek, hogy miként nyerhetett az "erős ember (fehér férfi)" mítoszát meglovagoló vén dzsigoló. Néztem a szelvényeket és a hazai helyzet is lefutott bennem. Hogyan lett autokrácia a szép reményű rendszerváltásból?
Minden héten háromszor figyelem a gyulai piacot, amikor délelőttönként ellátom a szakellenőr feladataimat. A bejegyzést illusztráló képet is ott lőttem a mobilommal. Figyelem az embereket, fotós énem folyton a témákat pipálgatja, és látom, hogy mennyire igaz a szelvények felirata: sajnos nem nyert. Lényegtelen, hogy kinyeri a választásokat, a tömeg, a társadalom nagyobb része veszít. Marad számára a túlélő játék, a csodavárás és a lecsúszás.
Azért abba is belegondoltam, hogy a negatív jelenségek ellenére a 21. századra az ember a legsikeresebb emlős, hihetetlen egyedszámot értünk el, nőtt az átlag életkor, és fejlettebb társadalmakban elképesztően kényelmes és biztonságos élet van. Persze ott sem minden társadalmi rétegben, de kimondta, hogy az élet igazságos?
Ami hiányzik a jó érdekérvényesítő készség és a bizalom, valamint a személyes igény a fejlődésre. Nézem a piacot, az adáscsere régi színterét, és nem látom az újat. Magyarország néhány előnyösebb helyzetben lévő régiójától eltekintve lecsúszóban van, és ezt jól tudja a kormánypárt is, hiszen csak 15-20 évre tervez. Ennyi ideig tudja még sikeresen kinyerni a maga hasznát az országból. Aztán lelkiismeret furdalás nélkül az O. rendszer haszonélvezői elillannak.
Mi a jó és mi a rossz? Mindig nézőpont kérdése. A lemaradó dél-keleti országsarokban éldegélve és a menekülési terven dolgozva, nekem nyolc*, hogy mi lesz az ország sorsa. Ez egy városállam a globális térben. Az élet- és munkaképes emberek így is úgyis a centrum országokba fognak vándorolni és a periférián maradók majd megoldják helyi szinten a gondjaikat. Ezzel tisztában van a kormány is. Tehát téves felülni a választási ígéreteknek, és hinni a politikusok csodatevő erejében. Valójában a legtöbb ember képes önmagáért tenni, csak kishitű, tanult tehetetlenségtől szenvedő, vagy nem nőtt fel és csak követelődzni tud, a felelősséget nem vállalva a tetteiért és döntéseiért. Most komolyan, senki sem fog érdemben tenni egy ilyen népért. Mit reméltek, mert én semmit. Ezért nem is lottózok, szelvényeket sem kaparok. Inkább tanulok és teszem a dolgomat. 


*Szellemi szabadúszóként nulla az értékem. Egy nullának nem dolga az országmentés.

Ez aztán a találat

A rézrozsdaszínű csészegombát Chlorociboria aeruginascens az egyik gombásztársam hozta be a piac gombavizsgálójába Gyula egyik fás területéről. A különlegességet a mobilommal fotóztam le. 20 éve járom a Békéscsaba környéki élőhelyeket, de én magam még nem leltem rá. Pedig a fajjal 2014 óta többször találkoztam hegyvidéki erdőkben, így jól tudom, hogy miként néz ki az általa kékre festett fadarab. Azonban helyben csak nem akadtam rá. Remélem, egyszer nekem is szerencsém lesz!
Ez egy remek gombatalálat volt, mert a kékeszöld szépség inkább az igazi erdőkben érzi jól magát.