Júdásfülgomba mint házi kedvenc

A júdásfülgomba Auricularia auricula-judae két éve éldegél a kertünkben a tuja árnyékában, a vízgyűjtő teknő mellett. 2014 őszén több fadarabot hoztunk el Póstelekről, amin ott lógtak vicces, fül alakú termőtestei. Azóta többször termett nálunk is, és egy hete megint megjelentek a fülecskék. A mobilos kép friss, késő délután lőttem. Mindhárom fán ott vannak a termőtestek.
Nyáron halottnak tűnnek a fadarabok, nyoma sincs a gombának. Pedig a gomba ott van a fa belsejében, lassan, de biztosan szövi át és bontja le anyagát. Ehhez esős, áztató, nem túl meleg idő szükséges, hogy a gomba a nedves fába tudja ereszteni bontó enzimeit, leginkább cellulázt és ligninázt, amikkel a két legtartósabb földi anyagot bontja kisebb cukor molekulákra. A cellulóz és lignin teszi lehetővé, hogy a fák nagyra növő, hosszú életű élőlények legyenek. Bár a júdásfülgomba a könnyebben "emészthető" puha fákat, cserjéket kedveli, és kedvence a fekete bodza Sambucus nigra, aminek elhalt ágain vígan tenyészik.
A júdásfülgomba nem kér sokat, csak egy nyugodt, árnyas sarkot a telken. Nincs szüksége ólra, tápra, mert a fadarab a lakhelye és tápláléka egyszerre. Nem hozza vissza az eldobott fát, ellenben megeszi. Nem zajong, rombol, nem támadja meg az élő fákat. Csak a hozott fájában tenyészik. Ideális házi kedvenc, ami minden ősszel és tavasszal megörvendezteti gazdáját vicces termőtesteivel. A fülecskék rugalmas-porcos állagúak, és ehetők. Ázsiai receptekben használhatók fel.
A júdásfülgomba kerti tartása a legegyszerűbb módja a házi gombatermesztésnek.