A szagos csigagomba Hygrophorus agathosmus a vasárnapi gombavizsgálat meglepetés gombája volt. Ez nem tipikus alföldi gomba, azonban egy szanazugi nyaraló kertjében, a lucfenyők alatt élőhelyre talált és megtelepedett. A termőtestek szárazak és hidegek voltak, de megtörve az egyiket és a kalaphúsát szagolgatva megéreztem a legfontosabb határozóbélyegét, a keserűmandula illatát. Bár ehető, de egzotikus gombának számít nálunk, így azt javasoltam a gyűjtőjének, hogy kímélje meg a termőtesteit és ne szedje fel azokat.
A csigagombák nemzetsége étkezési szempontból nem jelentős, holott mindegyik fajuk ehető. Ennek oka, hogy termőtesteik általában kicsik, 2-8 cm a kalapátmérő. A magyar nevük beszédes, a csiga arra utal, hogy legtöbbjüknek nedvesen nyálkás a kalapja, gyakran a tönkje is. A nyálkától megtisztítani a friss gombát kissé idegölő feladat. Némelyikük kesernyés ízű. Aztán ott vannak a ritka fajok, köztük két védett, a tavaszi H. marzuolus és az izabellvöröses H. poetarum. Azért akad köztük egy, ami nem nyálkás és nagy méretű, ráadásul kedvenc élőhelyein nagy tömegben termő, a vörösfoltos H. russula. Sajnos az Alföldön nem él, de van helyette másik gyűjthető rokon, az olajszínű H. persoonii. Ez viszont nyálkás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése