Városlakó galambgomba

A galambgomba Russula sp. a szoborsétány egyik gyertyán Carpinus betulus fájának gombapartnere. Tudtommal, csak itt él a belvárosban, rokonaival sehol máshol nem találkoztam az utcákat járva, a fák alját figyelve. Az Árpád-sori jelenléte örvendetes, megjelenésekor picike erdei hangulatot teremt. Természetesen jóval nagyobb számban található pár kilométerrel távolabb, a városi kiserdőben, ami a jóval több fának köszönhetően erdősebb jellegű és a mikroklímája is sokkal jobb.
A szoborsétányon az élővízcsatorna biztosít többlet vizet a gyertyánoknak, amik igénylik a párásabb klímát. A gyertyán fontos kísérőfaja a tölgynek és bükknek több növénytársulásban, a második lombkoronaszintet alkotja. Az árnyékolást jól tűri. Például egyik névadó fafaja az alföldi gyertyános-tölgyesnek. Ez a növénytársulás nem igazán fordulhatott elő a Viharsarokban, mégsem tartom elképzelhetetlennek a gyertyán őshonosságát. A gombász szerencséjére jó partnere a gombáknak, szívesen társul a kedvenceinkkel.
Az Árpád-sor Munkácsy múzeumtól Halász csárdáig terjedő szakaszán a két kocsányos tölgyön Quercus robur kívül csak a gyertyánok jelentenek biztos pontot a gyökérkapcsolt gombáknak.

Az elkövetkező napos, enyhe napokon érdemes figyelni a fák alját, mert hamarosan a többi gyökérkapcsolt gomba is termőtesteket növeszt. Azonban fontos, mindent a szemnek, semmit a kéznek! Semmit se szedj fel és ne akard elfogyasztani! A gyertyánokkal szintén társult a gyilkos galóca Amanita phalloides, ami halálosan mérgező.

Életemet feledem az erdőben

Miért megyek 1000 méter fölé? Minél messzebb akarok lenni a gondjaimtól. Odafent a természet alkotta erdőkben, a legmagasabb szintű szépség közepén járva nincs kétség, szorongás bennem. Az erdő teljes ellentéte kisemberi romlottságomnak. Az öreg fák és az újulat között sétálva ünnep a létezés. Mindenfelé pompázatos tobzódása az életnek és csodálatos keveredése az élő és holt faanyagnak. A korhadó fákat gyakran díszítik a lebontó gombák termőtestei. Ha lehet fokozni a szépséget, akkor a gombák még egy szinttel feljebb emelik. Ámuldozva megyek egyiktől a másikig és fedezem fel őket. Apró műalkotások a gigászi élővilágban. Tökéletesek. És én köztük járok, a megnyomorodott ember, akit civilizációs nyavalyák gyötörnek. A társadalom peremén sodródva rálátok az élővilág európai utóvédjeire, és csodálva nézem a megtépázott óriást, a mindennél szebbet, az erdőt.
Hálás vagyok, amiért az életemben láthatom. Ujjongva állok a Bihar vonulata előtt, az erdőtől zöld ünneplőbe bújt titánok a hegyek, amik türelmesen állják az idők rohamát. Örök, kalandvágyó gyermek a felnőtt is a zöld titánokon járva vagy a völgyeikbe leereszkedve. Ha tehetném, folyton a hegyek között lennék és dokumentálnám az erdő változásait, megörökíteném a gombák termőtesteit. Lenyűgöző az összhang gomba és élőhelye között. Azonban elcseszett életem szemétdombján ténferegve csak álmodozok az elveszett világról és évente pár alkalommal jutok el imádott erdőimbe. Szerencsés vagyok, hogy minden nehézség ellenére láthatom a Biharerdőt.
Tudtad, hogy miből lett az erdő szavunk? Az erdőt kivágod, de megújul, sarjad, ered. Eredő, vagyis erdő. A nagy körforgás, megújulás élő megtestesítője. Keresgéltem, hogy van-e jelentése a bihar szónak és elég messzire jutottam, a szanszkrit nyelvig, amiben barangolást, utazást jelent. Az erdő felfedezése a legjobb módja, hogy megismerjük az élet törvényeit és önmagunkat, a helyünket a világban. Örök tavasz, körbeérő út. Tudsz ennél jobbat?
Vágyom az erdőbe. Újra és újra, amíg bírom erővel. Lemosom arcomról a könnyeket a patak vízével. Felnézek az évszázados faóriásokra évmilliókban mérhető korú hegyen állva és feledem életemet. 


A megunhatatlan mesegomba

A légyölő galóca Amanita muscaria a vasárnapi túra során gyakran szemünk elé került, sok volt belőle. Gyönyörű, erős színe kiragyogott az erdő sötétzöldjéből és feledtette velünk az ég szürkeségét. Sajnos nincs étkezési értéke, idegrendszerünket összezavaró vegyületei miatt a mérgező gombák közé tartozik. Most tekintsünk el alternatív felhasználási módjától, hogy spirituális utazásra vitte a régi idők sámánjait. Nem érdemes kísérletezni. Kiszámíthatatlan, hogy mennyi a "jó adag" belőle.
Bár ritkán okoz halálos mérgezést, mégis halálosnak vélik sokan, és összekeverik a gyilkos galócával A. phalloides, ami egy szerényebb, zöldes-barnás színű gomba, és tényleg halálos. A légyölő galócának sokkal jobb a marketingje a piros-fehér színének köszönhetően, és népszerű dekorációs elem, szinte mindenki ismeri.
Meglepett, hogy szeptember végén még ekkora tömegben láthattam a hegyen, 1000 méter felett. Valószínűleg a sekély ciklon előtti meleg napok serkentették a termőtest növesztését.
A vargánya sem vonult vissza és a hónap eleje óta folyamatosan terem. Ez annak is köszönhető, hogy Biharfüred környékén sokan gyűjtik. A gomba szeretne ivaros úton szaporodni, növeszti a spóraszóró termőtesteit, amik folyton-folyvást "eltűnnek". Ezeket  kitartóan pótolja, míg jók a környezeti feltételek. A vargánya mint élőlény egy gigászi méretű gombafonál hálózat, ami a talajban rejtőzködik és több fával is kapcsolatban áll(hat). Tehát óriásokat ingerlünk a termőtesteik leszedésével, amit nem hagynak annyiban és csak azért is újakat növesztenek. Persze ez nem semmi munka! Nem tudom, hogy mennyire meríti ki a gombát a folyamatos "zsarolás".
A légyölő galóca szintén a fákkal együtt élő "láthatatlan óriás". Az erősen savanyú talajú erdők lakója. Pont azt kedveli, amit a vargánya. Ezért sokszor egymáshoz közel jelennek meg a termőtesteik. Egyik gombász szabályom, "ahol légyölő galóca van, ott kell lennie ízletes vargányának." Általában igaz a szabály, csak a vargányát sokkal nehezebb észrevenni. Tehát figyelmesen járj a légyölő galócák környékén, mert nagy valószínűséggel lesz a közelében vargánya.

Szenes galambgomba

A szenes galambgomba Russula nigricans nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető gomba, ami gyors sikerélményt ad a kezdő gombászoknak. Esetleg a rokonsági körébe tartozó, többi vörösödő-feketedő húsú galambgombával (Nigricantinae csoport) lehetne összetéveszteni, de ezek közül egyiknek sincsenek ennyire vastag és ritkán álló lemezei, illetve a húsuk sem enyhe ízű. A szenes galambgombának nagyon kemény húsa van, ami kettévágva egyenletesen narancs-pirosas lesz, majd feketére színeződik. Az elöregedett termőtestek szintén megfeketednek, kissé megfonnyadnak, de sokáig "talpon maradnak", kiszáradva akár a következő év tavaszán is megtalálhatók a gomba termőhelyén. A termőidejében érdemes az élőhelyét alaposan átnézni, mert ugyanott nőhet valamelyik vargánya is. Erre a szép ízletesre a szenes galambgomba segítségével leltem rá. Bizony, a szenes galambgomba az egyik "vargánya jelző".

A vargánya anyja és a kicsikéje


A vasárnapi túra során a csenevész bükkös határán, ahol még lucfenyők is vannak, sikerült lefotóznom a kajsza lisztgomba Clitopilus prunulus és az ízletes vargánya Boletus edulis kettősét. A jobb alsó sarokban látható az apró vargánya, bal oldalt vannak a frissen kibújt lisztgombák, amit a vargánya anyjának nevezünk, mert gyakran ugyanott nő, ahol a kiváló csemegegomba. Egy élőhelyet kedvelnek, a savanyú talajú erdőket.

Erdők hete 2015

Szeptember 28. és október 4. közt országos rendezvénysorozat, az Erdők hete keretében lehet megismerkedni hazánk erdeivel. Békés megyében a Dalerd Zrt. területén rendezik meg az országos eseményhez kapcsolódó "Muzsikál az erdő" programot. Ugyan a sekély ciklon még szombaton is felettünk lesz, de nincs rossz idő, csak vékony ruházat. Tapasztalatom szerint megfelelő öltözet és társaság esetén fel sem tűnik a "rossz idő" és repülnek az órák. A végeredmény pedig egy remek élmény. Ezért nem riaszt az időjárás, és nyugodtan készülődök a vasárnapi gombatúrára. Felmegyek a hegyekbe, hogy igazi erdőkben gombászhassak.
Szerdán kimentünk Szanazugba és az ottani gazdasági célú ültetvényekben szedtük össze a gombaklub bemutató gombáit. A képet félúton lőttem és három fafaj egyedei láthatók rajta: csertölgy Quercus cerris, gyertyán Carpinus betulus és fekete dió Juglans nigra. Az utóbbinak semmi keresnivalója egykori árterünkön, de ide ültetik, mert itt jól fejlődik és értékes bútoripari alapanyagot ad. Tudom, hogy gyógynövény, de a mi diónk is az, a Juglans regia, ami az egyik kedvenc fám.
A szanazugi ártereken puhafás és keményfás ligeterdők voltak. Ezeket régen kivágták és újratelepítették, majd megint kitermelték és így tovább. Amit ma látunk a nyaralóhely környékén az egy gyönge imitációja a régi erdőinknek. Nincs erdőnk. Felejtsétek el, hogy erdőnek nevezitek a gazdasági vagy vadgazdálkodási célú fás élőhelyeinket, amik olyan kicsik, hogy Békéscsaba és Gyula nagyobb kiterjedésű mint az "erdőink".

 Ha figyelmesebben megnézed a sötétzöld foltokat, amik a fás élőhelyek, feltűnhet mozaikos szerkezetük. Ezek bizony ültetvények. Mályvád őstölgyese pedig egy nagy vadaskert és semmi több. Egyébként utálom a túltartott vadállományunkat, mert ellehetetlenítik az "erdő" természetes megújulását. Plusz leromló élőhelyeinken könnyedén terjeszkednek az idegenhonos lágy- és fásszárú növényfajok. Hamarosan csak egy tucat növény fog osztozkodni a megyén. Tévedés, nem, inkább hazugság a természet és vizek otthonának nevezni a megyét. Való igaz, hogy vannak termálvizes kútjaink és ezekre épült fürdőink, de vizes élőhelyek rendkívüli mértékben összezsugorodtak és közel sem olyanok mint 200 éve voltak. A szinte egyenes mederbe terelt folyóink képtelenek továbbfolytatni tájalakító munkájukat, árhullámuk gyorsan levonul, miközben az ártérre települt ember rettegve nézi a gátat, át ne szakadjon. A folyószabályozás egyik káros hatása, hogy jóval kevesebb az éltető víz. Enélkül pedig nem tudnak megmaradni a fás élőhelyeink, úgynevezett erdőink. A megye éves csapadékmennyisége nem teszi lehetővé összefüggő erdőterület kialakulását, ilyen itt soha nem is volt. Fás puszta, vagyis az erdős sztyepp az eredeti képe a megyének, a folyók mentén galériaerdőkkel, az ártér magasabb szintjén elképesztő fajgazdagságú, nagy produktivitású tölgy-kőris-szil ligeterdőkkel. Keseregsz a brazíliai őserdők kiirtása miatt? Ugyan már, miért?! Az őseink ugyanezt csinálták itt helyben. Teljes lendülettel, a fejlődés, gyarapodás, mezőgazdaság érdekében felszámolták a természetes élőhelyeket, kiirtották a puhafás és keményfás ligeterdőket. Amit ma látsz, az csak egy illúzió, tömve invazív növényekkel, és nagyítóval keresheted az üde lomberdei fajokat és sírhatsz a haldokló, öreg, kocsányos tölgyeink Quercus robur láttán. Mind haldoklik, mert szomjaznak.
Erdők hete Békés megyében? >#&@>* Üdvözlöm az erdészeket!

Gombaklub

Előadás előtt fotózott le a barátom. A kép elkészülte után egyből belekezdtem a Háztáji gombaismeret tizenhatodik előadásába, aminek témája a galambgomba-alkatúak rendje volt. Ahogy számítottam rá az előadás teljes anyagát nem tudtam elmondani, de a két fő rész, a lényeg elhangzott. Általában pontosan ötkor kezdem az előadást, de most tíz percet vártam, mert reméltem, hogy a többiek csak késnek és meg fognak érkezni, de nem jöttek el. Összesen nyolcan voltunk. Az állandó hallgatók mentették meg a napot, nekik külön köszönet jár, amiért kitartóan kísérnek a gombászösvényen. Legalább nem veszett kárba a tegnapi gombatúra eredménye, ők látták a gombákat. Harminchét fajt mutattam be nekik. Azon töprengek, hogy mit csinálok rosszul. Végre beindult a szezon, nemcsak szöveg, hanem élő gombák is vannak, amikkel hatékonyabb az ismeretek átadása, de érdeklődő kevés van. Érthetetlen. Mit tegyek? Vagy hagyjam az egészet, vagyis ne rágódjak a csekély érdeklődésen, és csak azért is tartsam meg a hátralévő négy előadást, akár az üres teremnek? Bár ilyen nem volt és lesz, hiszen az állandó látogatók megjelennek. Azonban egy megyeszékhelyen fura, hogy havonta kétszer nem tud összejönni cirka húsz ember. Csak húsz ember, magamat és barátomat is beleszámolva. Ennyi elég lenne a teljes boldogsághoz.
Mindegy. A lényeg, hogy felkészültem, az előadást megtartottam. Tartom magamat a tervhez.

Az ősz első napja

Ma van az őszi napéjegyenlőség, amikor a nappal és az éjszaka 12-12 órás. Innen kezdődik a hideg félév az északi féltekén és indulunk el a hosszú éjszakás, rövid nappalos tél felé. A mai nap azonban csodálatos, derűs idővel kényeztet minket. A kék ég alatt sárguló levelek közt piroslanak a galagonya miniatűr almái. 
Hamarosan háztáji gombatúrára indulok néhány társammal. Megnézzük a szanazugi telepítések gombáit, illetve begyűjtöm holnapra a bemutató termőtesteket. Csütörtökön gombaklub és Háztáji gombaismeret a Békés Megyei Könyvtárban délután öt órától. A téma a galambgomba-alkatúak rendje lesz.

Helyzetjelentés

A nyárfa-érdestinórukat Leccinum duriusculum a pósteleki nyárfa ültetvények művelési útjain szedtem. Nem a fák között voltak a termőtestek, hanem a földúton. Ez egy remek gomba, itt dél-keleten az egyik legjobb, amit érdemes gyűjteni és a kezdők is könnyedén felismerhetik. Azon nem kell meglepődni, hogy a húsa színeződik (rózsás pirosból szürkés feketébe) és a tönk tövében kékes-zöldes árnyalatú.
Amíg kemény a kalap, tehát nem puhult meg és a termőréteg is vékony, nem egy vastag "szivacs", addig finom és teljesen biztonsággal fogyasztható. Szerepel az árusítható gombák listáján, két kitétellel, csak a fiatal termőtestek árusíthatók és 20 perc főzést igényel. Főzés során szintén fekete lesz, de ez semmiben sem befolyásolja az élvezeti értékét. Kellemes ízű, enyhe vargánya aromája van.
Két rokona szintén árusítható: tölgyfa L. aurantiacum és a sötét L. pseudoscabrum. Előbbi a tölgyfákkal, utóbbi a gyertyánnal és a bükkel társul. Az érdestinóruk felismerését megkönnyíti, ha megnézed a fákat, amik alatt találtad. Nagyon ragaszkodnak a kedvenc fáikhoz. Az alföldi nyárfaültetvények lakója a nyárfa-érdestinóru. Van még egy rokona, ami kedveli a nyárfákat, de a vörössel L. albostipitatum, aminek barnáspiros a kalapja, még nem találkoztam helyben. Hegyvidéken rezgőnyárak alatt már láttam. A tölgyfa-érdestinóru szintén a vöröses kalapszínűek közé tartozik, de a tölgyfákat szereti és tönkjén barnásvörös szemcsék vannak. Öröm az érdestinóruk felfedezése. Van köztük ritka, védett faj is, a tarkahúsú L. variicolor, ami nyírfákkal társul. Hazánkban kevés a számára megfelelő élőhely, például láperdők. Eleve az élőhelye is védett. A védett élőhelyeken tilos a gombagyűjtés!
Itt a Viharsarokban nincs ősi, eredeti élőhely, mindent felszántottak, átalakítottak a felmenőink. A folyószabályozás egyszerre áldás és átok, mert a talajvízszint folyamatos csökkenése az aszályos időszakok hosszabbodásával karöltve lehetetlenné fogja tenni a nagyüzemi gazdálkodást. Hoppá, messzire kanyarodtam. Azonban folyton böki az oldalamat, miután jártam igazi erdőben, hogy mit vesztettünk és mi vár ránk.
A száraz és forró nyár után továbbra is változatos a gombahelyzet. A teljes üresség és gombabőség közt ingázhatunk. A háztáji helyeim a jobbak közé tartozik, mert p.: láttam nagy és piruló őzlábgomba tömeget, szerencsés gombásztársaim óriás pöfetegekkel "labdáznak", és én nyárfa-érdestinóruval, az Alföld vargányájával pakolom tele a mélyhűtőt.
A jó hír, hogy újabb sekély ciklon érkezik. A hét második felében hűvös, esős idő lesz. Jövő héten tökéletes élmény lesz a gombászat.

Songoku pizza


Sonka, gomba, kukorica feltétes pizza volt a mai ebédem, amit a középső húgom sütött. A szombatot boldog kóválygással töltöttem a gombák és a család között. Elégedetten tömtem magamba a tápláló eledelt és közben élveztem a rokonaim társaságát. Beszélgettünk, ugrattuk egymást, nevettünk csacskaságokon és önmagunkon is. A késő nyári melegben minden elsimult, semmi sem tört fel, öröm volt az élet. Tudtam, hogy most van a boldog békeidő.

Új fejléc és logó, mert itt az őszi szezon

A csütörtöki eső megihletett és az egyik ingyenes képszerkesztővel összeraktam a blogom új logóját. Aztán lecseréltem a fejlécet, szintén házi bütykölés, és a hátteret, amit blogspot készletéből választottam ki. Az élénk, világoszöld maradt a fő szín, mert jól esik a szemnek, így a léleknek is. Picit variáltam a jobb oldali modulsávon, ezt-azt kivettem, visszaraktam a rendszeres olvasókat és írtam köszöntőt is. Ideje volt, idén öt éves a blog. 
A logó szürkéskék háttéren fehér gombaforma, abban mosolygó ívű kocsányos tölgy hajtás és egy rózsaszín, jelképes szív. A háttér színe az esős időjárásra utal, amit kedvelnek a kedvenceink. A gombaforma az alap, és uralja a logót, a központi elem, azonban magába foglalja a szívet és az életet jelképező növényt is. A kocsányos tölgy a szülőföldemre utal, hiszen a legnemesebb őshonos fafajunk, és nagyon fontos partnere sokféle gombának. A szív utal a vonzalomra a gombák iránt és arra, hogy egészséges élelem a gomba és jót tesz testünknek-lelkünknek a természetjárás. A tölgyhajtás mosolygó íve a derűs bolondságra utal, ami elkapja az embert gombászat közben. Bizony, hogy jó az erdőt-mezőt járni és rálelni a gombákra. A sok íves vonal, lágy színek nőies jelleget adnak a logónak, ami nem véletlen, hiszen nő vagyok és a természetet is nőnek képzelem el. Ez egy kedves, játékra hívó logó. Csupa életöröm. Mondtam már, hogy imádom a gombákat és elolvadok az igazi erdőktől?

Szikes puszták óriása

A sziki csiperkéket Agaricus bernardii egyik gombásztársam gyűjtötte a kígyósi pusztán. Elhozta nekem megmutatni, hogy biztosan ehető gombát talált-e? Amint megláttam a hatalmas, tömzsi, barna lemezes termőtesteket, egyetlen faj villant be: sziki csiperke. A legkisebbet kettévágtam, hogy megmutassam kezdő gombásztársamnak a hús jellegzetes színeződését, előbb narancspirosas, majd később füstszürkés lesz. A mobilos fotóm nem teljesen adja vissza a méreteket, de ezek a gombák óriásiak voltak. Egyetlen darab untig elég egy embernek. Ez egy szerencsés gombatalálat volt. Az egész család jól lakik.
A sziki csiperke alföldi szikes pusztáink legfontosabb ehető gombája. Érdekes, hogy kedveli a talaj sótartalmát. Nincs túl sok sókedvelő gomba. Könnyen felismerhető, kiadós gomba. Szokatlan szagát, ami nyers vesére hasonlít, főzés során elveszti. Idén még biztosan fog teremni. Érdemes az élőhelyeit figyelni. Ahol tömegesen virít a magyar sóvirág, az biztosan szikes puszta.

Sátán a városban

A sátántinóru Rubroboletus satanas megjelenésére régóta vártam a szülőföldemen, azóta, hogy olvastam a Búvár Zsebkönyvek sorozat Gombák 1. kötetében a leírását: "Nemcsak nagy, de kövér is. Világos szürkés-fehéres-zöldes a kalapja, a termőréteg likacsai vörösek, s hálózatos recével díszített, hasas tönkje is nagyrészt vörös. Fehéres-sárgás húsa gyengén kékülő. Az idős példányok kellemetlen szagúak. Mésztartalmú talajokon, ritkás erdőkben, főleg tölgyfákkal és bükkel él mikorrhizaviszonyban. Nyáron és ősszel terem. Mérgező, különösen nyersen."
A kulcsszavak, amik felszították reményemet, hogy egyszer szülőföldemen is látom: mésztartalmú talajokon; főleg tölgyfákkal. Évek óta figyelem a csabai kiserdő gombáit, de eddig csak a feltűnő és bőven termő gyökeres tinóruval Caloboletus radicans találkoztam. Idén ugyanott, ahol jó pár éve mindig előjön a gyökeres tinóru, most új lakú termőtesteit is megtaláltam. Hihetetlen élmény, amikor az orrod előtt jelenik meg a régóta vágyott gomba. Szerencsére a két faj termőtestei közt jelentős különbségek vannak, hiába szürke mindkettő kalapja. Amint az új lakó kalapja alá pillantottam és megláttam a vöröses tönköt, azonnal tudtam, hogy kit találtam. Az élőhely meszes talajú tölgyültetvény, amit mindketten kedvelhetnek. Egy fiatal termőtestet felvettem és meglátva a vörös termőréteget, 100%-ig biztos voltam benne, hogy végre Békéscsaba belterületén is él a sátántinóru. 


Kiegészítés: A filogenetikai kutatások eredményeként a mikológusok sok új nemzetséget hoztak létre, melyek fajai pár éve még a Boletus nevet viselték. Új nemzetsége van a gyökeresnek és a sátántinórunak is 2014 óta.