A fás puszta

Ma elmentünk Bélmegyerre és rázós-kátyús úton eljutottunk a fás pusztához. Ez egy különleges, védett terület. Ezért nem is értettem, hogy miféle munkagép téphette fel a fokozottan védett részére vezető földutat? Jó lett volna jobb fényképezőgéppel, jobban felszerelkezve alaposabban bejárni a területet. A mai kirándulás csak egy pár órás téblábolás volt a több száz hektáros fás pusztában. Az erdős részébe is benéztünk, de onnan pár perc múlva kimenekültünk, mert szúnyoginvázió csapott le ránk. Picit zavarban vagyok, mert a terület annyira más mint a megszokott környezetem, hogy nem igazán érzem odavalónak magamat. Csak úgy hobbiból hülyeség zargatni a békéjét. Egyetlen zavaró elem volt a félvad csodában, mi és az autónk, amit a betonúton hagytunk. Egyik felem boldogan felfedezné, a másik józanul legyint, hagyd a szakemberekre a védelmét és a kutatását. Az utóbbi gondolatomra hallgatok. A lényeg, hogy láthattam valami igazán különlegeset.