A túlfogyasztás napja

A túlfogyasztás napja nem túl tudományos módja a figyelem felkeltésének, de talán eléri a célját, hogy ráeszméljünk túl nagy lábon élünk. Ahogy körülnézek az irodámban, mindenféle kacat vesz körül, annyi holmi, amennyi sose volt egyetlen egy állatnak sem, és nekem mint embernek mégis szükségem(?) van rájuk. A többsége hulladékként végzi, amint a fotómon látható matracok is, amiket tulajdonosuk egy szép száraz tölgyesben hagyott emlékül az utókornak. 1970-ben a túlfogyasztás napja még karácsony környékén jött el. A nagy olajválság idején lett volna lehetősége az emberiségnek más irányba fordítani a történelem irányát és a fajunk hosszútávú fennmaradásáért közösen tenni. Sajnos nem történt meg, így a folyamatok elszabadultak. Ne higgyétek, hogy megússzuk! Még a mi életünkben egyre vadabb dolgok lesznek, és alapvetőnek hit jogosultságaink fognak a semmibe veszni. Bár úgy veszem észre, hogy legtöbbünk teljesen tudatlan és közönyös a valósággal szemben. Aztán ők fognak a leghangosabban jajveszékelni, amikor beüt a kemény jelen. Csak rázom a fejem és iszom egy pohár csapvizet. Senki sem sír a lemmingekért.