Ugrás a fő tartalomra

Vörösfenyő és gombái

Magas termetű, egyenes törzsű, lombhullató tűlevelű fa. Koronája egy sudaras, keskeny kúp alakú. Fiatal korában kérge sima, szürkés zöldes-barna, később vöröses barnává és mélyen repedezetté válik. Vesszői szalmasárgák, csupaszok, felületüket a maradó levélalapok (fillopódiumok) teljesen beborítják. Hosszúhajtásai a vesszők végén, rövidhajtásai a vesszők és a fiatalabb ágak oldalán fejlődnek. A hosszúhajtásokon a levelek spirálisan szórtan állnak, a rövidhajtások végén pamacsszerű, 20-40 darabból álló csoportokban fejlődnek. Tűlevelei lágyak, 2-3 cm hosszúak, tompa vagy csak kissé hegyes csúcsúak, színük élénk zöld, fonákuk két hosszanti viaszcsík miatt halványabb. Tobozai a lombfakadással egy időben nyílnak. A porzósok okkersárgák, legfeljebb 1 cm hosszúak, elvirágzás után hamar lehullanak. A termős tobozok élénk rózsáspirosak, megporzás után 2-3 cm-esre nőnek, egy év alatt beérnek, de a szárnyas magvak kihullása után is évekig a fán maradnak (illetve ágdarabbal együtt hullanak le). Lombhullás előtt tűlevelei aranysárgára színeződnek, ezért díszfaként is ültetik. Szennyezett városi levegőn rosszul fejlődik, ezért városi parkfának nem alkalmas. Fája kiváló hajóépítő és bútorfa, bár sűrűsége igen nagy. Hazánkban a Vend-vidéken (az Őrségben) valószínűleg őshonos, de erdészeti ültetvényekben többnyire 600 m felett sokfelé találkozhatunk vele. forrás
A vörösfenyő a többi fenyőféléhez Pinaceae hasonlóan kívánja a gyökérkapcsolt gombák társaságát. Azokkal társulva kölcsönösen támogató életközösséget alkotnak. Népszerű díszfaként, vannak kertészeti változatai is, akár egy parkban vagy a kertedben is megjelenhetnek alatta a gombái. Természetesen bizonyos talaj és környezeti viszonyoknak megfelelőnek kell lennie a gomba számára. Magashegységi fajok elég nehezen tudnak megtelepedni az Alföldön. Bár vannak szívósabbak, amiknek nem gond az alkalmazkodás, csak legyen fapartnerük. Ezért nem kell meglepődni, ha a kerti fenyő alatt valamelyikük megjelenik.

A rozsdavörös gyűrűstinóru Suillus tridentinus a sárga gyűrűstinóru S. grevillei és a csöves tinóru S. cavipes rokona. Mindhárman a vörösfenyővel társulnak. A nemzetséget bemutató cikkben olvashatsz róluk. A rozsdavörös elkülönítése tőlük egyszerű: a sárga sárgább, húsa is sárga;a csövesnek pedig a tönkje üreges. Leginkább a sárga gyűrűstinóruval találkozunk, a rozsdavörös és csöves tönkű ritkább.
A karcsú nyálkásgomba Gomphidius gracilis a nyálkásgombák két nemzetségét bemutató cikkben szereplő foltos G. maculatus rokona, ami szintén a vörösfenyővel társul. A két faj közti különbség, hogy karcsú feketén foltosodik, és húsa fehér marad, nem színeződik vörösre mint a foltosé. A karcsút még nem találták nálunk.
A vörösfenyő-csigagomba Hygrophorus lucorum 2-5 cm kalapátmérőjű, vékony húsú gombácska. Bár ehető, és ültetett vörösfenyvesekben gyakori lehet szeptembertől novemberig, de nem igazán fog tányérra kerülni. Hasonmása a hazánkban nagyon ritka narancssárga csigagomba H. speciosus, ami kissé élénkebb színű és púpos kalapú. Szintén a vörösfenyő gombapartnere.
A galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis már szerepel a blogban, A boldogság kék gombái sorozatban, de itt is helye van, mert a vörösfenyő egyik gombapartnere. Hazánkban nagyon ritka. Minimális az esélye a megtalálásának kora őszi termőidőszakában. Sok lilás árnyalatú rokon faja van. Nem egyszerű az azonosításuk. Jobb mindet a helyén hagyni, ne szedj fel véletlenül ritkaságot!
A vörösfenyő-tejelőgomba Lactarius porninsis inkább csak a magas hegyvidékeken termő, hazánkban ritka gombafaj. Sok narancssárgás színű rokona van, de ezek közül csak a kenyérgomba L. volemus, és a rizikék ehetők. Minden más sárgás-narancsos tejelőgombát az élőhelyén kell hagyni, mert élvezhetetlenek. Ha a lombhullatú vörösfenyő alatt ősszel fehér tejnedvű, narancssárgás gombát találsz, jobb a helyén hagyni.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét eléred a gombák magyar nevére kattintva. 


Fák és gombák sorozat fenyőket bemutató cikkei:
Lucfenyő
és gombái
Jegenyefenyő és gombái
Erdeifenyő és gombái
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…