Ugrás a fő tartalomra

Odúzás a Körös Klubnál

Vasárnap délben végeztem a gyulai piacon, és Békéscsaba helyett Fényesre mentem a családi házhoz. Ide jött Ati is, és együtt elmentünk Póstelekre. Az előző bejegyzésben láthatod az ott készült terepi fotókat, mert elsőnek gombásztunk. Aztán fél kettő után átsétáltunk a Körös Klub természetvédő egyesülethez. A helyi fák génbankja három hektáron terül el, és ide is gyakran benézünk, hogy nyomon kövessük a gombák és egyéb élőlények betelepülését.
Az egyesület számos programot szervez, amikkel igyekszik felhívni a figyelmet a természetre és annak megőrzésének fontosságára. Mi Atival, ha ráérünk, szívesen részt veszünk ezeken. Vasárnap délután nyugodt és napfényes volt, így segítettünk az őszi odútakarításban. A fiatal fákra akasztott mesterséges odúk zömékben volt fészek maradvány, vagyis az odú kihelyezéssel elérte célját az egyesület, sok-sok madár talált otthonra a génbankban. Nekem személy szerint egy vágyam volt, mogyorós pelét
Muscardinus avellanarius akartam látni. 
Ez a vágyam hamar teljesült, mert egyet találtunk, ami nagyon gyorsan kiszökött az odúból és felszaladt a fára egészen az utolsó ág végébe. Úgy megijedt tőlünk. A novemberi enyheségben nyári gyorsaságával mozgott. Az ő odúját is kitakarítottuk, mert a használt fészekanyagban számos élősködő bújik meg, amiknek semmi keresnivalója a leendő fiókák közelében. A mogyorós pelének bőven van ideje, hogy saját fészket hordjon össze a téli zimankó előtt. A többi odúból kettőben 3-3 erdei egér Apodemus sylvaticus bújt meg. Sajnos nagy pele Myoxus glis most nem került elő, ami egyszer egy régebbi odútakarítás sztárja volt. 
Találtam egy 2012-es videót, ami kedvet csinálhat ehhez az őszi programhoz. Jövőre is lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …