Ugrás a fő tartalomra

Sajnos nem nyert

Kora este bementem az egyik csabai üzletbe sajtot venni. A bejárati ajtó melletti asztalon az aktuális nyereményjáték kaparós szelvényei voltak, mindegyiken "sajnos nem nyert" felirat. Több tucat szelvény volt, és a látványuk szabad asszociációk sorát indította el az elmémben. A választásokra gondoltam, a színjátékra, a médiára, ami folyamatosan hamis képet festett a jelöltek esélyeiről, melynek hatására sokan meglepődtek, hogy miként nyerhetett az "erős ember (fehér férfi)" mítoszát meglovagoló vén dzsigoló. Néztem a szelvényeket és a hazai helyzet is lefutott bennem. Hogyan lett autokrácia a szép reményű rendszerváltásból?
Minden héten háromszor figyelem a gyulai piacot, amikor délelőttönként ellátom a szakellenőr feladataimat. A bejegyzést illusztráló képet is ott lőttem a mobilommal. Figyelem az embereket, fotós énem folyton a témákat pipálgatja, és látom, hogy mennyire igaz a szelvények felirata: sajnos nem nyert. Lényegtelen, hogy kinyeri a választásokat, a tömeg, a társadalom nagyobb része veszít. Marad számára a túlélő játék, a csodavárás és a lecsúszás.
Azért abba is belegondoltam, hogy a negatív jelenségek ellenére a 21. századra az ember a legsikeresebb emlős, hihetetlen egyedszámot értünk el, nőtt az átlag életkor, és fejlettebb társadalmakban elképesztően kényelmes és biztonságos élet van. Persze ott sem minden társadalmi rétegben, de kimondta, hogy az élet igazságos?
Ami hiányzik a jó érdekérvényesítő készség és a bizalom, valamint a személyes igény a fejlődésre. Nézem a piacot, az adáscsere régi színterét, és nem látom az újat. Magyarország néhány előnyösebb helyzetben lévő régiójától eltekintve lecsúszóban van, és ezt jól tudja a kormánypárt is, hiszen csak 15-20 évre tervez. Ennyi ideig tudja még sikeresen kinyerni a maga hasznát az országból. Aztán lelkiismeret furdalás nélkül az O. rendszer haszonélvezői elillannak.
Mi a jó és mi a rossz? Mindig nézőpont kérdése. A lemaradó dél-keleti országsarokban éldegélve és a menekülési terven dolgozva, nekem nyolc*, hogy mi lesz az ország sorsa. Ez egy városállam a globális térben. Az élet- és munkaképes emberek így is úgyis a centrum országokba fognak vándorolni és a periférián maradók majd megoldják helyi szinten a gondjaikat. Ezzel tisztában van a kormány is. Tehát téves felülni a választási ígéreteknek, és hinni a politikusok csodatevő erejében. Valójában a legtöbb ember képes önmagáért tenni, csak kishitű, tanult tehetetlenségtől szenvedő, vagy nem nőtt fel és csak követelődzni tud, a felelősséget nem vállalva a tetteiért és döntéseiért. Most komolyan, senki sem fog érdemben tenni egy ilyen népért. Mit reméltek, mert én semmit. Ezért nem is lottózok, szelvényeket sem kaparok. Inkább tanulok és teszem a dolgomat. 


*Szellemi szabadúszóként nulla az értékem. Egy nullának nem dolga az országmentés.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …