Ibolya és kastély

Március 20-án megnyitották a látogatók előtt a felújított szabadkígyósi Wenckheim kastélyt. Bár reméltem, hogy kedd délben nyugi lesz, de meglepően sokan voltak, így nem erőltettem a bejutást az épületbe, ami eleve csak előre bejelentkezve tárlatvezetéssel járható be. Amúgy is sokkal jobban érdekelt a kastélypark növényzete. A park 1954 óta természetvédelmi terület, a Körös Maros Nemzeti Parkhoz tartozik. Az idős kocsányos tölgyek, nyárfák, kőrisek az eredeti fás vegetációt idézik fel előttem. Nagyon örültem, hogy találtam pár tucat odvas keltike tövet. Tömegesen a salátaboglárka és a különféle ibolyák hirdették a kikeletet. Ide-oda mentem, végül a tüdőfű is előkerült. Mindannyian a keményfás ligeterdő tavaszi virágai. Eredetileg itt puszta volt, nem találni a katonai felmérés térképeken ligeterdőt. A park létrehozása során nagy fákat telepítettek át. Egyik másik tölgy földlabdájában ott lehettek az odvas keltikék.

Ezen a képen az előtérben pont az egyik pompás idős tölgyfa látható és a kastély, ami varázslatosabb megjelenésű mint a gyulai Almásy. Ybl Miklós remek munkát végzett. Tényleg szép épület, attraktív megjelenését elismerem, de anyai ágon földművesek az őseim, és a paraszti felmenőim pöpet idegesek az irracionális vagyontárgy láttán. Sehogy se fér a fejembe, hogy az élet olyan genya, hogy ilyesféle eszetlen luxusban lehet része egyeseknek. A származásuk számomra édes mindegy. Nem esek hasra a születési előjogoktól. Kizárólag a magam erejéből elért dolgaimat becsülöm és ugyanígy vagyok mások kapcsán is. Rang, ugyan már. Azt akarom tudni, hogy mit tettél. A tetteid mindent elmondanak rólad. A pazarlás esztelenség. A kastélyok taszítanak. Persze megfigyelőként, dokumentálóként bármit képes vagyok tanulmányozni, de magánemberként rázom a fejem.

A nyitóképpel pont az ellentmondást jelenítettem meg, a saját nézőpontom és a kastély között, szerény kis virág és irracionális mértékű luxus. De mondom, elismerem, hogy mesebeli megjelenésű, szép épület a szabadkígyósi kastély. Örülök, hogy nem hagyták sorsára, bekerült a kastélyfelújítási programba, hiszen műemlékként jelentős értéke van. Ybl Miklós munkái megőrzendők a mindenkori utókornak. Elgondolkodva szemléltem, aztán bementem a fák közé odvas keltikéket és tüdőfüvet keresni. A keményfás ligeterdő jellegű kastélypark jobban felkeltette a figyelmemet. Egyébként tökéletes kucsmagomba élőhely, de a téli és kora tavaszi szárazság esélyt sem adott a gombáknak a termőtest növesztésre. Reménykedek, hogy az előrejelzett, héten érkező mediterrán ciklon bőséges esőt ad és a gombák életre kelnek. Esők után visszatérek a kastélyparkba, illetve Póstelekre és Doboz-Szanazugba is.

Az odvas keltikék több ezer töves állományainak virágzása az egyik legszebb természeti jelenség Békés megyében. A növény a keményfás ligeterdő egykori jelenlétére utal. A valamikori erdők helyén ma már csak faültetvények vannak. Az eredeti növénytársulást régen megsemmisítette az itt élő emberek faanyagigénye. Az erdészet a valamikori erdők helyén gazdálkodik. Mindig morgok a bajszom alatt, amikor egy erdész váltig állítja, hogy itt csak puszta volt, az "erdők" jelenléte az erdészeknek köszönhető. Én meg ilyenkor tavasszal leguggolok a keltikék mellé és próbálom elképzelni, ahogy az erdész "veti" a növény raktározó gumóit a makkal együtt. Ja, tuti. Nem. Az odvas keltike az eredeti növénytársulás egyik utolsó hírmondója, jelölő növénye. Az emberi beavatkozás a természeti rendszerekbe az erdők esetében is jelentős fajszámcsökkenést, kiüresedést idéz elő. A kezelt állományok irtózatosan üresek. Ezeken szinte átrohanok körül se nézve, mert rosszul vagyok. Lélektelen faüzemek, semmi többek.

Azonban nem ekézem az erdészetet, csak a munkáját végzi. Kollektív felelősségünk lett volna felismerni az élő természeti rendszer értékét és sokkal óvatosabban kezelni, gondozni, fenntartani és nem kizsákmányolni, felélni, totál lelakni. Ezzel sokat ártottunk magunknak is, amit mindannyian érezni fogunk idén és az elkövetkező években. Ne hidd, hogy a jóléti államok védettek lennének a globális folyamatokkal szemben. Bizony látni fogsz üres polcokat az üzletekben és eljön a nap, amikor hiába tekered a csapot, nem fog jönni belőle víz. Elképesztően sérülékeny az ivóvizet adó vízbázisunk. Sajnos tömegesen túl későn fogunk ráeszmélni, hogy mekkora problémákat generáltunk a nemtörődömségünkkel. Aztán egymásnak esünk és sokan meghalunk a polgárháborúkban, háborúkban, járványokban, az éhezéstől és így tovább. A fogyasztói kábulatból drámai lesz az ébredés.