Az utolsók

A tavaly áprilisi kép nem adja vissza a méreteit. Ott kell lenned mellette, hogy lásd, te mennyire kicsi vagy. Az ember eltörpül az idős tölgynél, és szájtátva nézi az óriást. Amikor először megláttam, az Öreget, mert így becézem, elkerekedett a szemem, hogy mit keres a (védett) parkon kívül egy ekkora fa, ami egyébként jóval nagyobb a kastélyparkban élő rokonainál. Lenyűgözve néztem hatalmas főágait, amik önmagukban akkorák mint egy fiatal tölgy. A törzse nem túl magas, mint ha fiatalabb korában valami érte volna, és elveszítette központi hajtását. Ennek ellenére tekintélyt parancsoló, körülbelül 250 éves. Az is figyelemre méltó, hogy nem a Gerla-Marói erdőben áll, hanem attól kijjebb. Azonban mindig erdei fa lehetett, mert koronája nem terült szét mint szabadon fejlődő rokonaié. A tölgyek és szinte minden fa nyílt területen gyönyörű, félgömb alakú, hatalmas koronát növeszt. Régebbi térképekre tekintve és azokat összevetve a jelennel, alig változott valamit az élőhelye. A Fehér- és Fekete-Körös szinte összeérő ártereinek magasabb térszínein növekvő keményfás ligeterdők maradékában él.

Három térképrészletet raktam egy képre: felül a jelen, középen a 19. század második fele, alul az első fele. Mindegyiken élénkzöld pötty jelzi a fa helyét. Megfigyelhető, hogy pár dolog ugyanolyan maradt, zömmel a fás élőhelyek is ugyanott vannak újra és újra felújítva, de néhány kisebb erdő eltűnt, végleg kiirtották: Veszei, Körös, Diós. A legrégebbi térkép, ami nyilvánosan elérhető és napok óta böngészem, az első katonai felmérés 18. századi. Ezen még a nagy folyószabályozási munkák előtti állapot került megörökítésre. Azonban már ezen is alig találunk erdőt. A török uralom 150 éve után nem sok fa maradt. Gyakorlatilag a 17. században fixálódott a mai erdők helye. Több évszázada már, hogy megpecsételődött a fás élőhelyek sorsa a megyében. Kész csoda, hogy vannak még erdőnek egyre nehezebben nevezhető csöppnyi erdőfoltjaink. Nagyon messze kerültünk a természetes állapottól, aminek néhány ismérve: fafaj- és kordiverzitás, többszintű faállomány, tájidegen fa- és cserjefajok hiánya vagy csekély mértékű jelenléte, idős fák, holtfa, korhadó faanyag, erdei cserjefajok, természetes újulat stb. Például a kocsányos tölgynek nincs természetes újulata, mert a túltartott vadállomány felfalja a csemetéket. Gyakorlatilag még a kissé jobb állapotban lévő erdőfoltjaink is dámvad szállások és nem erdők. Annyian vannak, hogy elbújni sem tudnak a túrázók elől. Nevetséges és kártékony ennyi állat egy helyen. Azonban a vadásztatás keveseknek jó pénzt hoz, az erdő lényegtelen. Pedig mi a fontosabb, a jobb klíma vagy pár ember hobbija? Mindig feldühít, ha az egyensúly az önérdek miatt felborul, és sérül a közösség és természet érdeke az egyén javára. Nekem a tölgyek, az igazi erdők a fontosak, mert nélkülük senkik vagyunk. Igaz, hogy történtek örvendetes változások, és a nemzeti park telepít erdőket, de kétségbeejtően rossz helyzetből kell jobbat kihozni. Ráadásnak az erdő több emberöltőn átnyúló projekt. Itt nem évtizedekben, évszázadokban kell gondolkozni. Lásd az öreg tölgyeket, amik nem tíz év alatt nőttek lenyűgöző fákká.

 A 2013-as fotómon a szarvasi Anna-liget egyik öreg tölgye látható. Szintén hat méter feletti a törzskörmérete. Sajnos nincs túl jó állapotban. Ez elmondható az összes öreg fánkról. A melioráció, vagyis a csatornázás annyira hatékonyan viszi le a tájról a vizet, hogy a nagy fák nem tudnak eleget inni, ami aszályos nyarakon rettentően legyengíti őket. Ezt megérzik a kártevők, és támadást indítanak. A negatív hatások összeadódnak és az öreg fa nem bírja tovább, elpusztul. Pedig minden egyes nagy fa páratlan természeti érték. Élő tanúja a régi időknek. Számomra megrendítő a szemlélésük. Ott állni mellettük és nézni az ég felé törő koronájukat, időutazás. Különös érzés, ami most van, pusztán az ember által alkotott illúzió, és mögötte ott van a táj valódi arca még mindig. Ilyenkor zavarba jövök, mert nem lehet egyszerre kettőt látni, pedig én tényleg látom a tölgyek koronájába kapaszkodva a múltat, és a kívánságot, "még élnénk". Nem lehet őket túl sokáig könnyek nélkül nézni. Esendő óriások, amik jobban állják az idők viharait mint az ember, aki a végzetüket okozza. Jelenleg a megyében 23 darab 5 méternél nagyobb törzskörméretű kocsányos tölgy van. Lehetnek még itt-ott rejtve maradt példányok. Ebben reménykedek.
A jelenlegi nagyok helyét feltüntetve egy Békés megye térképen, egyből feltűnik, hogy zömük a Körösök völgyében található, a megye északi részén. Egyetlen egy van délen, egy régi Maros meder, a Száraz-ér közelében. Ez a tompapusztai öreg. Szinte mindegyikük egykori keményfás ligeterdők emlékének őrzője. (A szabadkígyósi kastély öreg tölgyei a kivételek. Nem találni erdőt a helyükön a 18. században.) Különösen kiemelkedő Orosipuszta, Zsadánytól kissé délnyugatra, ahol négy nagy tölgy található. Ezen a helyen a 19. században az Orosi erdő volt, ami a Holt-Sebes-Körös árterén nőtt. A négy öreg egyértelműen keményfás ligeterdő emlékét őrzi.
Valószínűleg a legnevesebb ligeterdő jellegű állományunk Mályvád. Erdőtagjaiban három nagy öreg él. A Bányaréti őstölgyes hazánk 1000. védett területe. Kívánatos lenne a körbekerítése és a vad kívül tartása, mert itt semmi keresnivalója a mohó patásoknak. 
A szarvasi Anna-liget egy holtág ívében van, az itt álló három nagyobb tölgy szintén ligeterdő emlékőrének tekinthető. 
A bélmegyeri fás puszta sziki tölgyese ligeterdőből alakult át, és található benne egy haldokló öreg.
További nagy tölgyek vannak Vátyonpusztánál, az itteni erdő telepítés eredménye. Azonban a Holt-Korhány, egykori nagyobb vízfolyás elegendő vizet biztosíthatott ligeterdő számára. 
A gerlai kastélyparkban is állnak nagyobb tölgyek. A település környékén mindig voltak kisebb-nagyobb erdőfoltok. 
A békéscsabai liget tölgyeinek csak közvetve van köze a ligeterdőkhöz. Valószínűleg ültetettek, akár a gerlaiak. Bár a város közelében volt erdő a 18. században.  
Az öregek elhelyezkedését összevetve a folyószabályozás előtti állapottal, egyértelműen látszik, hogy a megye északi része mindig is alkalmas volt az intrazonális keményfás ligeterdő fenntartására. Ha sikerül megoldani időszakos elárasztásukat, visszaszorítani a vadállományt és az invazív növényeket, plusz telepítésekkel bővíteni területüket, akkor fennmaradhatnak legértékesebb kincseink.