Ugrás a fő tartalomra

A járvány II.

A kitridiomikózis a kétéltűeket sújtó halálos, gomba okozta megbetegedés. Bár ez szinte csak a természetvédőket érdekli, átlagember nem foglalkozik más fajok bajaival. Sokan undinak találják a "nyálkás" és hideg kétéltűeket, holott ezek az állatok rendkívül fontos ízeltlábú pusztítók és táplálékállatai számos ragadozónak. Tehát nélkülözhetetlen részei a táplálékláncoknak, az élővilágnak. Elvesztésüket mi is megéreznénk, hiszen dominóláncszerűen omlanának össze a táplálékláncok, amiknek végén jelenleg az emberi faj áll. Nem úsznánk meg súlyos károk nélkül.
Sajnos a kórságot az ember szabadította rá a kétéltűekre, akárcsak annak idején a gesztenye kéregrákot az amerikai és európai gesztenyefákra. A
Batrachochytrium dendrobatidis Dél-Afrikából terjedt szét kísérletekhez használt karmosbékákkal. Hazánkban 2004-ben fedezték fel a gombát hordozó, de még nem beteg kétéltű populációkat. Máshol fajokat pusztított el, és a kétéltűek egyharmadát komolyan veszélyezteti. Szegény csóri békáknak nem elég, hogy meg kell küzdeniük az élőhelyeik elvesztésével, a klímaváltozással, az UV-sugárzás időnkénti erősödésével, de még egy ember által széthurcolt gomba is fenekedik rájuk. A kitridgomba tönkreteszi a bőrüket, amin át lélegeznek és ionokat cserélnek. A nátrium-kálium egyensúly felborulása végül szívleálláshoz vezet náluk is. Szerencsétlenek szívinfarktust kapnak. 

Ha az embert veszélyeztetné egy ilyen kórokozó, már a WHO kongatná a vészharangot, és még a 2009-es H1N1 influenzánál is komolyabb védekezési terv kerülne végrehajtásra. De hát csak a kétéltűek pusztulnak el tőle, mit is érdekel minket a sorsuk? Azonban ne feledd, ha borul a tápláléklánc, vele borulunk mi is.


Megjegyzés: Az illusztrációnak választott festmény Otto Marseus van Schrieck (1613-1678) holland festő alkotása. Kedvenc témái voltak: kerti növények, hüllők, békák, lepkék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…