Emlék 2010-ből

Tizenegy éve Szent György napján, vagyis április 24-én a netgombászokkal elmentem Tata vagy Tatabánya környékére kucsmagombázni. Akkoriban a fővárosban dolgoztam mint raktári melós, így dolgos hét után szombat reggel alig bírtam kimászni az ágyból. A nap során minimum három kávét megittam, hogy ébren maradjak. A kimerültség miatt egyetlen egy kucsmagombát sem vettem észre a terepjárás során. Totál vaksi voltam. Kicsit frusztráló volt hallani a boldog kiáltásokat az erdőben, amikor valaki rálelt egy-egy termőtestre. Ennyi volt az összes bánatom aznap. Csodálatos élmény még ennyi év távlatából is. Szerencsére a mobillal lőtt képek a gépcsere ellenére megmaradtak, átmásolásra kerültek, így a nyers fotókat szerkesztettem ki. Annak idején a Sony Ericsson K800 volt a mobilom, aminek 3,2 megapixeles, autófókuszos, xenon-vakus kamerája meglepően jó felvételeket készített. A jelenlegi mobilomnak 48 megapixeles a fő kamerája, de picit sem jobb. Nem a megapixelek számítanak, hanem a lencsék minősége. Örülök, hogy szép képeim vannak a kucsmagombázásról. Hiányoznak a közös élmények. Igaz, hogy mizantróp vagyok és sosem unatkozom, mindig van mit csinálni, állandóan valamin töröm a fejem és alkotok. Ennek ellenére megédesítették az éveimet a közös gombászatok.
Ki kell bírnunk a járvány éveit. Vigyázni magunkra, egymásra, hogy ismét találkozhassunk. Lásd a képválogatást.
Apró poénja volt a napnak: a nyitóképen látható termőtest az eseménynek helyt adó nyaraló kertjében az almafa alatt nőtt.