Tölgyfa és gombái

A tölgyfa az ókori Görögországban Zeusz és Héra szent fája volt. Számos mitológiai történetben szerepel. A kelta druidák szintén szent fájuknak választották és számukra a tölgy a Napisten növénye volt.  A magyar néphit gyógyító erőt tulajdonított a tölgy levelének, parazsának és hamujának. A borászok szintén kedvelik, tölgyfából készült hordókban jobb érlelni a bort. A tölgyfakéreg cserzőanyag tartalmának köszönhetően kiváló összehúzó hatású szer, főzetét fürdők és borogatások formájában nedvező bőrbetegségek, lábizzadás, aranyér és szájüregi gyulladások kezelésére használják. A tölgyfa magas csersavtartalma miatt jó ellenálló képességű, hosszú életű fa, különösen a kocsányos tölgy élhet meg igen magas kort, akár ezer évet is. A rendkívül idős tölgyek nagyon jellegzetes formájú, különös famatuzsálemek. A modern ember zavarba jön a közelükben.
Békés megyében 200 év körüliek a legidősebb kocsányos tölgyek. A Lencsési utat kísérő fák kb. 100 évesek. Bár én már kisgyerekként is nagynak és öregnek láttam őket. Negyedévszázad óta alig változtak. Sajnos több elpusztult, és a még élő egyedek közül több küzd betegségekkel. Kedvezőtlen élőhely a tölgyeknek a lakótelep.
A megyében általános gond a kevés éves csapadék és a talajvízszint süllyedése. A szárazabb klíma nem kedvez a fás szárú növényeknek. Az ember alaposan belenyúlt a természetes folyamatokba, amikor megregulázta a folyókat, kivágta az erdőket és feltörte a földet. A legnagyobb baj, hogy a legtöbbünk fel sem fogta, hogy milyen bajokat okoztunk magunknak, és mennyi nehézség vár ránk a saját hibánkból. Persze bűnbakot fogunk találni… ebben nagyon kreatívak vagyunk.

„Ma az alföldi sík 71,7% szántóterülettel (Járó, 1991) a világ leginkább felszántott területei közé tartozik. A legkevésbé bolygatottnak tekinthető művelési ág, az erdő aránya ma ugyan már eléri a 10,6%-ot, de az idegenhonos fafajok aránya – részben az említett ökológiai változások következményeként – a Nagyalföldön 71,4% (Mátyás 1992), és a fennmaradó erdők jó része is messze van a természetközeli állapottól. Bartha (1992) a természetszerűnek tekinthető pusztai erdők területét mintegy 25 ezer hektárra teszi.”

A részlet az Erdészeti ökológia című könyvből származik.

Magyarországon őshonos tölgyfajok: kocsányos Quercus robur, kocsánytalan Quercus petraea, molyhos Quercus pubescens, és a cser Quercus cerris. Ezek a csodálatos fák kissé eltérő környezeti igényűek, így változatos erdőtársulásokat alkotnak, például: gyertyános-kocsánytalan tölgyes, gyertyános-kocsányos tölgyes, cseres-kocsánytalan tölgyes, cseres-kocsányos tölgyes. Az egész országban találkozhatunk valamelyikükkel. Itt az Alföld dél-keleti sarkában a kocsányos tölgy a leggyakoribb, de szinte mind ültetett. Az eredeti erdős pusztának egy kicsike foltja maradt fenn a megyében, a bélmegyeri fáspuszta. Az árterek ligeterdei a folyószabályozás miatt szorultak vissza. Hatalmas veszteség érte a helyi élővilágot, és éppen ezért a túlélők még nagyobb értékkel bírnak. Szűkebb környezetemben több keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdő található. Ilyen például az egyik kedvenc gombás élőhelyem, ami egy természetvédelmi célú telepítés. Sajnos nagyon sűrű a cserjeszintje, és ritkán érzek erős késztetést a tüskés kökény, galagonya bokrok közti tekergőzésre. A tölgyek fiatal éveikben erősen igénylik a segítő gombák társaságát, így számos gyökérkapcsolt fajjal társulnak. Az idősebb fák általában kevésbé szorulnak rá a gombák segítségére, így egy idős erdőben a gyökérkapcsolt fajok helyett a korhadékbontókból van több. Azonban egy fiatal tölgyerdő kedvező időjárási helyzetben valódi gombaéden. A helyi telepítésben a következő fajokat azonosítottam: gyilkos galóca, cafrangos galóca, nagy őzlábgomba, nyeles áltrifla, húsbarna pénzecskegomba, gyökeres fülőke, sárga kénvirággomba, földtoló galambgomba, kékhátú galambgomba, piros galambgomba, büdös galambgomba, begöngyöltszélű tejelőgomba, gyökeres tinóru, változékony tinóru, molyhos tinóru, lepketapló, fodros papsapkagomba, barna csészegomba, bimbós pöfeteg, (valamelyik) pókhálósgomba. Sajnos a pókhálósgombát nem tudtam meghatározni, de mégis helye van a listában, hogy láthasd, mennyi gombacsalád megtalálta az életfeltételeit a 30 éves tölgyesben. A kiserdőben élő gombafajok száma sokkal több, de én ezekkel találkoztam a néhány cserjekerülgető túrám során.

Az írásom zárásaként ajánlom figyelmedbe A háromágú tölgyfa tündére című magyar népmesét.

Megjegyzés: Az első képet, az "ezeréves" tölgyfa fotóját innen vettem.