A tejelőgombák hazánkban fellelhető mintegy száz faja közül az ízletes rizike az abszolút ász. Távolabbi rokona a fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus nemcsak fenyőerdőkben található meg, hanem lomberdőkben is. Ráadásnak szárazságtűrő, így júliustól októberig fejleszti nagyméretű, fehér termőtesteit. Kalapbőre csupasz, matt, száraz időben táblásan repedezik. Fehér vagy krémszínű lemezei keskenyek, sűrűn állók, idősen okkerbarnásan foltosodhatnak. Hengeres, töve felé elvékonyodó tönkje szintén csupasz, és okkerbarnásan foltosodik. Bőségesen folyó tejnedve fehér színű, színét nem változtatja!
Gyakori fajról lévén szó, lehetne akár közkedvelt gomba is, azonban égetően csípős tejnedve miatt kevesek gyomra fogadja be. Valószínűleg én sem bírnám megenni, holott vonz a gondolat, hogy egyszer forró sütőben kisüssek néhány kalapot szalonnával és juhtúróval. Ez az egy népszerű elkészítési módja van. Kizárólag sütve fogyasztható. Az egész gombát kell felszedni, mert ha levágjuk a tönkről, a seben át kifolyik a tejnedve és kiszárad a gomba. A letisztogatott fiatal termőtesteket tönkkel felfelé fektetjük bele a tepsibe. Bedörgöljük a kalapokat a kiolvasztott szalonnazsírral, sóval és őrölt borssal, majd 15 percig 180C sütjük. Ekkor kivesszük a tepsit, és a gomba tönkjét kalapszél magasságában levágjuk, kidobjuk. A kalapokra juhtúrót morzsolunk és visszarakjuk a sütőbe a tepsit, és addig sütjük, amíg a juhtúró rájuk olvad. Ez kb. öt perc.
Ezen elkészítési mód végeredménye egy kissé kesernyés, de jó, egyszerűsége ellenére különleges élményt adó gombaétel. Persze élő tapasztalatom még nincs, de eme recept csiklandozza a képzeletemet. Az élménybeszámolók alapján jóféle étekélmény.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Szia. Itt Erdelyben meg savanyusagnak is elteszik a fiatalabb peldanyokat. :)
VálaszTörlés