Egy észak-amerikai fenyőerdőben él a hatalmas micéliumtelepe a sötétpikkelyes tuskógombának Armillaria ostoyae, majdnem 9 kilométer átmérőjű területet szőttek át a gombafonalak. Az nem teljesen eldöntött, hogy az egész telep egyetlen "egyed" vagy több tuskógomba hozta létre. A sötétpikkelyes tuskógomba szerepelhetett volna a "Fenyők és gombák" sorozatban is, mert szeptembertől novemberig terem élő vagy elhalt fenyőfákon, főleg a lucfenyőt kedveli. A telepített lucosaink miatt hazánkban szintén megtalálható. Bár nekem nem sikerülne megkülönböztetni a rokonaitól, a közismert gyűrűs tuskógombától és a csoportos tuskógombától. A sötétpikkelyes tuskógomba szintén ehető 20 perces alapos főzés után. A rokonaihoz hasonlóan hőre lebomló a méreganyaga. Mindhárom tuskógomba gyakori, száraz időben is fejlesztenek termőtestet. Ha alaposan megfőzzük a kalapjaikat (a tönk nem fogyasztható, mert szívós a húsa), akkor semmi gondunk nem lehet velük, és felkerülhetnek az állandóan gyűjtött "kedvenc" gombáink listájára. A gyűrűs és csoportos tuskógomba kalapjai árusíthatók piacokon.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése