A gombamániám egyik hajtása a természetszeretetemnek. Amióta járni tudok, amatőr természetbúvárként járom a szülőföldemet. Eleinte csak a dédnagyanyám házához tartozó udvart fedeztem fel. Még most is emlékszem, hogy sünt találtam a tyúkólban a szalmán összegömbölyödve. Nappalra ide vonult vissza aludni. Emlékszem a prémesbogarakra, amiket a virágokról gyűjtöttem össze. Kicsiny ujjaim közé csippentve alaposan megnéztem őket. Majd vadásztam a rózsabogarakra. Hétévesen folyékonyan olvastam, így könyvek segítségével egyre több fajt tudtam azonosítani. Lenyűgözött a Természet. Sok év elteltével még mindig mosolyogva állok meg megszemlélni a bokrok alatt futkosó fekete rigókat, vagy hallgatom a délutáni órákban lármázó verebeket. Ma sem tudom, hogy miért gyűlnek össze a verebek közösségi kiabálásra. Mind egyszerre csivitel, mint ha fórumot tartanának. Szeretem kilesni az állatok mindennapjainak apró mozzanatait. Az élet nagyobb folyamatai rajzolódnak ki előttem a sok kis pillanatból. Lenyűgöző a nagyobb kép. Esténként, ha derült az ég, még nagyobbra nyitom a megfigyelési ablakomat, és ilyenkor egyetlen gigászi űrhajónak látom a Földet, amit magával húz a szülőcsillagunk, a Nap. 280 millió évente körbejárja a csillagunk a bolygóival együtt a Tejutat. Ami mint tudjuk, egy cirka 100.000 fényév átmérőjű küllős spirálgalaxis. Ha nagyon el akarok merengeni, ránézek a szabad szemmel látható Androméda-ködre, amely galaxissal 3 milliárd év múlva találkozója lesz a Tejútnak, hogy egy több százmillió évig tartó tánc során összeolvadjanak egyetlen, hatalmas elliptikus galaxissá.
Az emberi tudat egyik legjobb tulajdonsága, hogy képes ilyesmiket kideríteni és elképzelni. Mindannyian felfedezők vagyunk.
Visszatérve a szűkebben vett életteremhez, az előbb hallhattam a padlástéren lakó kuvikpár egyik tagjának a nyávogását. Szinte sorsszerű, hogy egy gondolkodó ember felett kuvik lakik. Erre mindig megtiszteltetésként gondolok, mert számomra státuszszimbólum a kuvik, és évekig sóvárogtam utána, vágytam rá, hogy itt fészkeljen. Kívánságom teljesült. Évekig korai denevérek lakták a padlásteret. Ők is hasznos és érdekes lakók voltak, de a kuvik, Athéné szent madara, az igazi főnyeremény.
„Nálatok laknak-e állatok?” Mi az, hogy. Nagyon is. Csak körül kell nézni, és egyből a gyengébb idegzetű ember sokkot kaphat a sok „nem kívánt albérlőtől”. Például egy ideggyenge városi elviselhetetlennek találná a kuvikok hangját. Amíg én ellágyulva hallgatom a nyávogásukat, ő a falat kaparná, és halálmadarat kiáltana.
Kora nyártól az éjszakai rovarok, és békák hangja ringat álomba. Májustól a mezei tücsök hímeket próbálom megközelíteni, hogy tetten érjem a fekete frakkos dalnokokat. Az egyik legkedvesebb rovarom. A bogarak közül a futrinkák a kedvenceim. Kiérdemelték tőlem a gyepszint tigrisei elnevezést. Többségük ragadozó.
Lépten-nyomon élőlényekbe botlok. Egyszer kertészkedés közben darázspók pottyant a kézfejemre. Kölcsönösen meglepődtünk, de legalább alaposan megnézhettem a jól fejlett pókocskát. Majd visszasétáltattam a helyére. Egyetlen állattól tartok, de attól joggal, a lódarázstól. Ez sem fóbia, hanem jogos óvakodás.
Sokévnyi megfigyelés után még mindig nem teltem be a természettel. Nem is fogok. Ez egy életre szóló kaland, a felfedezés.
Északi szélesség 46 fok 39 perc, keleti hosszúság 21fok 10 perc környékén található a családi házunk és a keskeny telkünk. Google Earth keresőjébe Békéscsaba Fényest beírva egyből meg lehet nézni egy 2010-es nyári felvételen a megyeszékhelyhez tartozó kertvárosi részt. Fényes alig pár évtizede még tanyavilág volt, hiszen az alacsonyan fekvő területet gyakran elborította a belvíz. Ezért elsősorban marhalegelőként hasznosították. Majd a belvíz elvezetése után szőlőket telepítettek. A 80-as években a gyermekes családoknak osztottak ki telkeket az egykori tanyavilágban. Rövid idő alatt még inkább rendezettebb képet öltött az egykori marhalegelős vidék. Az alföldi flóravidék részeként őrzi az eredeti természetes növénytakaró hírmondóit, az erdős-ligetes sztyeppre jellemző növény és állatfajokat. Ugyan a 19. század végére széltében-hosszában feltörték a jó öntéstalajokat, és az erdőterület 25 ezer hektárra csökkent, azonban az állat- és növényvilág alkalmazkodott az emberhez. Tulajdonképpen még mindig a természet az úr, bármennyire ügyeskedünk. A természet csendes és szívós taktikáját mutatja, hogy keskeny telkünkön mennyi élőlény fordul elő. Egyébként ennél jóval több, de ezekre biztosan emlékszem. A pontosabb fajlistához tavasztól őszig ismét monitoroznom kellene a mini élőhelyet, de erre idén nem lesz lehetőségem, így maradt az emlékeimből megírt fajlista, ami 68 fajt tartalmaz. Az utolsó a „hódító” ember.
Gyógynövények:
Mezei katáng
Gyermekláncfű
Nagy csalán
Madárkeserűfű
Nagy útifű
Papsajtmályva
Cickafark
Szöszös ökörfarkkóró
Fekete nadálytő
Fekete bodza
Hamvas szeder
Ízeltlábúak:
Koronás keresztespók
Darázspók
Szongária cselőpók
Mezei tücsök
Zöld lombszöcske
Imádkozó sáska
Ragyás futrinka
Bőrfutrinka
Szarvasbogár
Kis szentjánosbogár
Sebes acsa
Fecskefarkú lepke
Kardoslepke
Farkasalmalepke
Égszínkék boglárkalepke
C-betűs lepke
Kis rókalepke
Nappali pávaszem
Atalanta-lepke
Bogáncslepke
Nagy pávaszem
Kacsafarkú lepke
Folyófűszender
Kétéltűek:
Barna varangy
Zöld varangy
Nádi varangy
Erdei béka
Zöld levelibéka
Pettyes gőte
Hüllők:
Fürge gyík
Vízisikló
Madarak:
Fekete rigó
Széncinege
Kék cinege
Fenyvescinege
Tengelice
Zöldike
Csíz
Sárgafejű királyka
Kerti poszáta
Vörösbegy
Ökörszem
Házi rozsdafarkú
Mezei veréb
Házi veréb
Meggyvágó
Erdei pinty
Fenyőpinty
Tövisszúró gébics
Karvaly
Kuvik
Emlősök:
Erdei cickány
Európai sün
Korai denevér
Vakondok
Menyét
Ember
Csodálatra méltó, hogy az ember agresszív biomassza átalakító tevékenysége ellenére - mindent dolgozzunk fel, hogy még többen lehessünk, mert az ember a teremtés csúcsa -, ennyire gazdag a helyi élővilág. Az örömömbe bánat is vegyül, mert sejtésem szerint egy gazdagabb múlt őrzői a ma is a területen élő növények és állatok.
Miért fontos a biológiai sokféleség? Amiért fontos az oxigén. Ennyi a válaszom. Ha nem értenéd, kifejthetem bővebben, de attól tartok, ha a tömör válasz visszapattant elmédről, a hosszabb még inkább le fog peregni róla.
Az emberi tudat egyik legjobb tulajdonsága, hogy képes ilyesmiket kideríteni és elképzelni. Mindannyian felfedezők vagyunk.
Visszatérve a szűkebben vett életteremhez, az előbb hallhattam a padlástéren lakó kuvikpár egyik tagjának a nyávogását. Szinte sorsszerű, hogy egy gondolkodó ember felett kuvik lakik. Erre mindig megtiszteltetésként gondolok, mert számomra státuszszimbólum a kuvik, és évekig sóvárogtam utána, vágytam rá, hogy itt fészkeljen. Kívánságom teljesült. Évekig korai denevérek lakták a padlásteret. Ők is hasznos és érdekes lakók voltak, de a kuvik, Athéné szent madara, az igazi főnyeremény.
„Nálatok laknak-e állatok?” Mi az, hogy. Nagyon is. Csak körül kell nézni, és egyből a gyengébb idegzetű ember sokkot kaphat a sok „nem kívánt albérlőtől”. Például egy ideggyenge városi elviselhetetlennek találná a kuvikok hangját. Amíg én ellágyulva hallgatom a nyávogásukat, ő a falat kaparná, és halálmadarat kiáltana.
Kora nyártól az éjszakai rovarok, és békák hangja ringat álomba. Májustól a mezei tücsök hímeket próbálom megközelíteni, hogy tetten érjem a fekete frakkos dalnokokat. Az egyik legkedvesebb rovarom. A bogarak közül a futrinkák a kedvenceim. Kiérdemelték tőlem a gyepszint tigrisei elnevezést. Többségük ragadozó.
Lépten-nyomon élőlényekbe botlok. Egyszer kertészkedés közben darázspók pottyant a kézfejemre. Kölcsönösen meglepődtünk, de legalább alaposan megnézhettem a jól fejlett pókocskát. Majd visszasétáltattam a helyére. Egyetlen állattól tartok, de attól joggal, a lódarázstól. Ez sem fóbia, hanem jogos óvakodás.
Sokévnyi megfigyelés után még mindig nem teltem be a természettel. Nem is fogok. Ez egy életre szóló kaland, a felfedezés.
Északi szélesség 46 fok 39 perc, keleti hosszúság 21fok 10 perc környékén található a családi házunk és a keskeny telkünk. Google Earth keresőjébe Békéscsaba Fényest beírva egyből meg lehet nézni egy 2010-es nyári felvételen a megyeszékhelyhez tartozó kertvárosi részt. Fényes alig pár évtizede még tanyavilág volt, hiszen az alacsonyan fekvő területet gyakran elborította a belvíz. Ezért elsősorban marhalegelőként hasznosították. Majd a belvíz elvezetése után szőlőket telepítettek. A 80-as években a gyermekes családoknak osztottak ki telkeket az egykori tanyavilágban. Rövid idő alatt még inkább rendezettebb képet öltött az egykori marhalegelős vidék. Az alföldi flóravidék részeként őrzi az eredeti természetes növénytakaró hírmondóit, az erdős-ligetes sztyeppre jellemző növény és állatfajokat. Ugyan a 19. század végére széltében-hosszában feltörték a jó öntéstalajokat, és az erdőterület 25 ezer hektárra csökkent, azonban az állat- és növényvilág alkalmazkodott az emberhez. Tulajdonképpen még mindig a természet az úr, bármennyire ügyeskedünk. A természet csendes és szívós taktikáját mutatja, hogy keskeny telkünkön mennyi élőlény fordul elő. Egyébként ennél jóval több, de ezekre biztosan emlékszem. A pontosabb fajlistához tavasztól őszig ismét monitoroznom kellene a mini élőhelyet, de erre idén nem lesz lehetőségem, így maradt az emlékeimből megírt fajlista, ami 68 fajt tartalmaz. Az utolsó a „hódító” ember.
Gyógynövények:
Mezei katáng
Gyermekláncfű
Nagy csalán
Madárkeserűfű
Nagy útifű
Papsajtmályva
Cickafark
Szöszös ökörfarkkóró
Fekete nadálytő
Fekete bodza
Hamvas szeder
Ízeltlábúak:
Koronás keresztespók
Darázspók
Szongária cselőpók
Mezei tücsök
Zöld lombszöcske
Imádkozó sáska
Ragyás futrinka
Bőrfutrinka
Szarvasbogár
Kis szentjánosbogár
Sebes acsa
Fecskefarkú lepke
Kardoslepke
Farkasalmalepke
Égszínkék boglárkalepke
C-betűs lepke
Kis rókalepke
Nappali pávaszem
Atalanta-lepke
Bogáncslepke
Nagy pávaszem
Kacsafarkú lepke
Folyófűszender
Kétéltűek:
Barna varangy
Zöld varangy
Nádi varangy
Erdei béka
Zöld levelibéka
Pettyes gőte
Hüllők:
Fürge gyík
Vízisikló
Madarak:
Fekete rigó
Széncinege
Kék cinege
Fenyvescinege
Tengelice
Zöldike
Csíz
Sárgafejű királyka
Kerti poszáta
Vörösbegy
Ökörszem
Házi rozsdafarkú
Mezei veréb
Házi veréb
Meggyvágó
Erdei pinty
Fenyőpinty
Tövisszúró gébics
Karvaly
Kuvik
Emlősök:
Erdei cickány
Európai sün
Korai denevér
Vakondok
Menyét
Ember
Csodálatra méltó, hogy az ember agresszív biomassza átalakító tevékenysége ellenére - mindent dolgozzunk fel, hogy még többen lehessünk, mert az ember a teremtés csúcsa -, ennyire gazdag a helyi élővilág. Az örömömbe bánat is vegyül, mert sejtésem szerint egy gazdagabb múlt őrzői a ma is a területen élő növények és állatok.
Miért fontos a biológiai sokféleség? Amiért fontos az oxigén. Ennyi a válaszom. Ha nem értenéd, kifejthetem bővebben, de attól tartok, ha a tömör válasz visszapattant elmédről, a hosszabb még inkább le fog peregni róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése