Családok és nemzetségek: nyálkásgombák

A nyálkásgombák közép vagy nagy termetű gombák. A kalapjuk gyakran nyálkás, szárazabb időben tapadós, és ritkán teljesen száraz. A lemezeik feltűnően vastagok és távol állók, a tönkre lefutók. Spóraporuk feketésbarna színű. A szakirodalom ellentmondásos az életmódjukat tekintve, mert egyik szerint a fenyőfélékkel társulva gyökérkapcsoltak, a másik szerint a fenyőkkel társult tinórukon élősködnek. Egyébként feltűnő a rózsaszínű nyálkásgomba ragaszkodása a tehéntinóruhoz Suillus bovinus. Tavaly ősszel a gombásztalálkozón folyton a tinóru közelében találtam rá. Ez a ragaszkodás látható az első képen is.
Távoli rokonai a tinóruknak, egy rendbe tartoznak, ami a tinórugomba-alkatúak Boletales. Úgy tudom, hogy nincs köztük mérgező, de némely fajuk élőhely hiányában ritka hazánkban, így azokat feltétlenül kímélni kell. Nyálkásságuk ellenére érdemesek a figyelmünkre, mert változatosabbá teszik a késő őszi gombaszezont.

A vöröses nyálkásgomba Chroogomphus rutilus az erdei és feketefenyő gombapartnere. Júliustól decemberig fejleszti a termőtesteit. Bor- vagy rézvöröses húsa a tönk aljában krómsárga. Illata gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. Megfőzve lilásvörös lesz. Jó, ehető gomba. Kevésbé nyálkás.

A szálaskalapú nyálkásgomba Chroogomphus helveticus hasonlít a vörösesre, de annál világosabb színű, inkább narancssárgás mint vöröses. A lucfenyő gombapartnereként luccal elegyes erdőkben, lucfenyvesekben terem. Alpok, Kárpátok fenyveseiben jól érzi magát. Hazánkban ritka.

A barna nyálkásgomba Gomphidius glutinosus júniustól októberig terem fenyőerdőkben. főleg luc alatt. Gyakori faj. Kalapját és tönkjét vastag nyálkaréteg fedi. Ezt húzok le róla főzés előtt. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A nyálkássága ellenére jó, ehető gomba. Jobb a fiatal termőtesteit gyűjteni, de azokat is elkülönítve a többi gombától.

A foltos nyálkásgomba Gomphidius maculatus egyedi tulajdonsága, hogy sérülésre termőteste vörösödik, majd feketésbarna lesz. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A vörösfenyő gombatársa. Nagyon savanyú talajon terem nyár végétől késő őszig. Hazánkban ritka gomba. Bár ehető, de ritkasága miatt jobb megkímélni és a helyén hagyni.

A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus hazánkban védett. Egy termőtestének eszmei értéke 5000Ft. Ritka termőhelyei és feltűnő szépsége miatt került védelem alá. Szeptembertől októberig terem erdeifenyők alatt. Szlovénia határhoz közeli erdeiben gyakori. Tavaly ősszel lépten-nyomon előkerült. Vagy egy tucatot láttam belőle.

Kiegészítés: 2008-ban hideg volt a kora ősz, így a nyári fajok hamar visszavonultak, és a késő őszi fajok fejlesztették a termőtesteiket. Leginkább a barna nyálkásgomba került a gombászkosarakba az Őrség fenyőtelepítéseiből.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva.