Keserűgomba és rokonai

A fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus szinte egyetlen felhasználási módja látható a fotómon. Közismert, hogy juhtúróval és szalonnával megsütve különleges ízű étel lesz belőle. Ráadásnak a termőtest állaga is egészen más mint a megszokott gombáké, ruganyos és kemény. Az íze kesernyés, de pont ettől jó. Egy próbát mindenképpen megér, hogy kiderüljön, szeretni fogod vagy sem. Népszerűségét növeli, hogy szárazságtűrő faj, és a nagyobb gombahullám levonultával még sokáig terem, szinte egyeduralkodóvá válik a kedvenc élőhelyein. Azonban jó tudni, hogy vannak hasonmásai, amik viszont ehetetlenek. A június végi börzsönyi gombatúrámon nemcsak a fehértejűvel találkoztam, hanem a pelyhessel Lactarius vellereus is, de azt a helyén hagytam. Könnyű megkülönböztetni a két fajt, elég csak a lemezeiket megfigyelni, a fehértejűé sűrűn állók, keskenyek, míg a pelyhesé ritkán állók és vastagok. Elég volt csak ezt néznem, és a pelyhes maradt az erdőben. Van még egy keserűgomba, ami fehértejűnek álcázza magát, a zöldülőtejű Lactarius glaucescens. Azonban magyar neve beszédes, fehér tejnedve idővel zöldeskékre, beszáradva szürkészöldre színeződik. A L. piperatus fehér tejnedve beszáradva is fehér marad. Ez egy fontos különbség köztük, mert szemre hasonlónak tűnnek, hiszen a zöldülőtejű lemezei is sűrűn állók. A sárga könyv szerint ugyanúgy fogyasztható mint a fehértejű, vagyis sütve. A magyar szakirodalom viszont ehetetlennek tekinti. Ezért csak a fehértejű keserűgombát gyűjtsd, ha különleges ízélményre vágysz a gombaínséges időszakban. Sajnos a tartós szárazság miatt még a sokat kibíró fehértejű is visszavonult. Legközelebb az őszi szezonban találkozhatunk vele és a rokonaival.