Előző évek nyarai

Túl a nyár első komolyabb hőhullámán, ami a megyében is majd 40 Celsius fokos napi maximumot hozott, szomorúan nyugtázom a tényt, hogy pont az a nyár jött el, amitől évek óta rettegek. 2015-ben volt utoljára hőhullámokkal terhelt nyarunk, és azóta bár melegek voltak, de nem volt ilyen hőség egyiken sem. Viszont tudtam, hogy előbb-utóbb elfogy a szerencsénk és ránk tőr ismét a hőség és aszály gyilkos párosa. Ez nemcsak gombásznak átkos duó, hanem mindannyiunknak. Nézem a szántókat, a napraforgó kicsi, de már virágzik, a kukorica levele összesodródva és az aratásra váró búza se olyan magas mint jó időjárású években. Minden nap lesem a GFS modellfutását, de nem mutatja változás jelét. Ez nem az a nyár, amit gyermekként megszoktunk! Akárkivel beszélek az idősek közül, főleg a termelők, nagyon is látják az éles különbséget. Ne nyugtasd magad, hogy a nyár az meleg mit nyavalygok?! Ez nem meleg, hanem forró!
A nyitóképet 2014. augusztusában készítettem a gombaklub részére helyben gyűjtött termőtestekről. Ha van legalább 60 mm égi áldás a meleg évszak valamelyik hónapjában, akkor Kétkörösközben sok fákkal társuló faj teremni kezd. Ezek inkább színűkkel mint ízükkel kápráztatnak el minket. Igaz, vannak köztük ehetőek is. Sajnos az idei június rendkívül forró, melegebb mint a 2007-es június, amikor hőgutát kapott a cseresznyefám, ami azóta el is pusztult. Ez már olyan nagy meleg, hogy az egyébként extrém melegkedvelő "hamis" céklatinóru sem biztos, hogy teremne, ha kapna esőt. Ez az a faj, amelyik zivataros időszakot képes kihasználni és kánikula ellenére bőven növeszteni a termőtesteit. Elképesztő látvány, amikor a fák között is ömlik rólad a verejték és ott szemezel 30-50 céklatinóruval. Irracionális élmény.

2017. július 2-án készült a mobilos kép. A füllesztő meleg miatt eszembe se jutott elővenni a kis kompaktot. A mobillal kattintottam, aztán elhagytam a 117B-t. Ami azóta le lett vágva és újravetve. Azonban a céklatinóru mindenfelé megtalálható Kétkörösközben, az egyik karakterfajunk a tölgyültetvényekben. Húsz perc főzés után ehetővé tehető, de egyedi íze van és meglepően "ropogós" marad alaposan megpárolva is. Viszont zivataros meleg nyáron nincs nagyon más ehető faj az élőhelyeinken. A mezők teljesen kiszáradnak, a korhadékbontóknak semmi esélye termőtestet növeszteni, és a többi melegkedvelő faj közt nincs ehető. A nyárfa-érdestinóru nem bírja a hőséget. Bár próbálkozik termőtest növesztéssel árnyasabb részeken.

2017. szeptember 5-én fotóztam a nyárfa-érdestinórukat a vizsgálóban. A normálisan jóval hosszabb tönkjük volt, mert talajrepedésekből nőttek ki. Egy kis eső bepárásította a levegőt, ami termőtest növesztésre csábította a gombát. A talaj mélyén volt víz, ami szintén segítette.
Idén nagyon gyorsan szárad a talaj, a télen hullott kiadós csapadék képezte tartalék víz is párolog el. A talaj felső húsz centije pedig rendkívül száraz, ahogy a levegőben sincs elég pára, ezért reggelente nem hullik harmat. Semmi esély gombára, még a melegkedvelő fákkal élő fajok sem tudnak termőtestet növeszteni. A vízhiány pedig meghaladta a 100 millilitert, vagyis nagyon jól mondtam ismerősnek, hogy legalább ennyi kellene, hogy javuljon a helyzet. Olyan sok éve követem a szezonok időjárást, hogy pontosan tudom mi kéne a gombáknak és nekünk, hogy szép nyarunk legyen.
A képválogatásba 2018, 2019, 2020 júniusából tettem ki 3-3-3 fotót, hegyvidékről és helyből vegyesen. Nagyon nagy szerencsénk volt éveken át, de sajnos itt a nyár, amitől féltem. Kitartás gombásztársak!