A hazai sajtóban is megjelent a hír, hogy Kanada egyik tartományában, Brit Kolumbiában extrém hőhullám tombol és az új maximum rekord 46,1 Celsius fok. Ilyen magas hőmérséklet sivatagban normális, de Kanadában, ami híres hatalmas fenyőerdőiről, zord teleiről finoman fogalmazva megdöbbentő. Erre mondhatod, hogy a korábbi rekord 1934-es és 45 Celsius fok. Azonban nem veszed figyelembe, hogy a 20. század első felében az ember okozta klímaváltozás már éreztette a hatását, ami sokkal régebbi múltra tekint vissza mint azt gondoljuk. A fajunk rendkívül hatékony tájátalakító, amint letelepedett egyből megkezdte az erdők elpusztítását, hogy helyükön legelők és szántók legyenek. A fára pedig eleve szükségünk volt. Azt hittem, hogy a fejlett nyugat okosabb mint a rablógazdálkodást folytató Románia, ahol boldog-boldogtalan a falusi szegénytől a korrupt politikusig érdekelt az ország erdőinek felélésében. Nem hittem volna, hogy Kanadából dettó ugyanolyan képeket fogok látni mint Romániában. A nyitóképet a Google Maps utcanézetéből mentettem le, a felvételt készítő autó Brit Kolumbiában járt. Ez itt nem természeti katasztrófa okozta pusztítás, hanem fakitermelés utáni állapot.
Picit arrább kalandozva az úton egy fát szállító teherautót is kiszúrtam, aminek képét szintén lementettem. Igen, tudom, hogy a fajunknak a mai napig szüksége van a fára, de modern korunkban időszerű lett volna felismerni, hogy elsődleges öreg erdőket megbolygatni, onnan fát letermelni szembemegy a saját hosszú távú érdekeinkkel. Az ősi erdők a mérsékelt égövön is fajok sokaságának adnak otthont, kiemelt fontosságú ökoszisztémák, akárcsak az eredeti gyepek, melyekből a szülőföldemen éppen csak mutatóba maradt egy picurka foltnyi a nagy tatársáncon. A feltört és számtalanszor átforgatott, kemikáliákkal tönkretett talajú szántók magukra hagyva évezredek alatt nyernék vissza eredeti fajgazdagságukat. Elképesztő, hogy az önmagának a "bölcs" tudományos fajnevet adó főemlős rendkívüli hatékonysággal számolja fel az életfenntartó rendszerét, a bioszférát. Ahová nyúltunk, oda pusztítást vittünk. Igaz, a fajunk ténykedése bizonyos mértékig természetes, amíg nem rombolja le az ökológiai rendszer önregeneráló képességét. A fajunk egyes fajokat előnybe hozott, új élőhelyeket is teremtett, új kihívások elé állította a többi élőlényt. Azonban mindezt a természet léptékeihez mérten túlságosan gyorsan tette. Ennyire gyors változás lekövethetetlen még számunkra is!
Saját fotó a Bihar-hegységből egy letarolt hegyoldalról, ahol előtte lucfenyves volt. Meglepő helyekre képesek felkapaszkodni a favágók a traktorjaikkal és lenyúzni a hegyek zöld bőrét. Megértem, hogy a megélhetésük múlik a munkájukon és kell a faanyag, de az erdők szerepe a vízháztartásban kiemelkedő, szivacsként tárolják, párásítanak, árnyas és hűs menedéket kínálnak az élőlényeknek. Hiányában a hegyoldalakról pusztító villámárvizek indulnak meg, amikor a kiszámíthatatlan időjárás hatalmas vihart sodor a hegyek fölé. Az erdő nem pusztán faanyagot ad, sokkal fontosabb szerepe van az életünkben. Ironikus, hogy pár éve divat lett az erdőtelepítést emlegetni a klímaváltozás elleni harcban, miközben az eredeti öreg erdők elpusztítása picit sem lassult le. Közben itt van egy forró nyár, ami Kanada fenyőerdőire is pusztító hőséget hozott és szárazságot. Ennek a hőségnek a következménye később az erdőtüzek lesznek. Egyből találtam egy cikket Brit Kolumbiában tombolt tűzről a közelmúltból. Az elhamvadó erdők továbbnövelik a légkör szén-dioxid tartalmát és fokozzák a klímaváltozást. Ezért is kéne leállítani a fakitermelést az eredeti erdőkben.
Több mint gonosz, hogy értjük az erdők értékét, nagyon szépen beszélünk a megőrzésükről, és mégis gazdasági érdekeink az elsődlegesek, kíméletlenül megy tovább az irtásuk. 2011-ben volt az erdők nemzetközi éve, amikor az ENSZ javaslatára a fajunk kiemelten foglalkozott a fás élőhelyekkel, így hazánkban is volt több rendezvény. Az erdőpusztulásra már 1970-ben felfigyeltek. Gyakorlatilag az életem során romlott a helyzet hiába emlegetjük, hogy egyre több az erdő. Tavaly láttam, hogy milyenek azok az erdők, amikor a Zselicben az első "erdő", amibe beléptem fehér akác ültetvény volt. Azt hittem, rosszul látok. Átkozottul dühös lettem, átverve éreztem magam, hiszen vágytam az igazi gyertyános-tölgyeseinkre és kaptam helyettük akácost! Nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségű erdőnk van! Az ültetvények nem azok! Gombászként fogom a fejem, hogy kedvenceim élőhelyei megsemmisülnek. A fenyőféléknek búcsút mondhatunk. Ahol pedig még óriási területen élnek eredeti állományaik, azokat tarra vágjuk. Csak civilek és szervezeteik tiltakoznak az öngyilkos pusztítás ellen, de hatástalanok. A gazdasági érdek mindennél előrébb való. Nem is értem, hogy miért erőltetjük a gyerekvállalást, amikor a gyerekeink jövőjét éljük fel, lehetetlenítjük el az életfenntartó-rendszer felszámolásával. A "bölcs" ember egyszerű állat módjára végzi be földi pályafutását. Evolúciós zsákutca a fajunk. Béke hamvainkra! Megérdemeljük a forró poklot, amit magunkra eresztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése