Emlék 2014-ből

2014. július 12-én átmentünk többen a Béli-hegységbe gombászni. A június nem adott sok gombát, mert száraz volt, de aztán a hetedik hónappal együtt jöttek a zivatarok is és azok csapadéka kicsit felrázta a kedvenceinket és végre kedvünkre gyűjthettük az ehető gombákat. A nyitóképen pont zivatar után fotóztam le a patakvölgyet, azért oly drámai a hangulata. A bőséges zápornak köszönhetően párát eregetett az erdő. Ez is látható a fotón. Gyönyörű volt, élettel és gombákkal teli az a régi nap. Az eredeti képeket újraszerkesztettem. Akkoriban még az első kompaktomat használtam, az egyszerű HP MZ67-est, amin tárcsa nem volt, nem lehetett állítani semmin sem. A fák alatt félhomály volt, kénytelen-kelletlen vakut használtam.

A második képet itthon készítettem a gombák tisztogatása közben. A tenyeremen nyári vargánya volt. 2010 környékén sokat panaszkodtam a gombász fórumon, hogy nem tudok vargányázni a szülőföldemen, mert itt nincs úrigomba. Irigykedtem a jó gombászterepeinken élő és gombászó társaimra. Az élményt irigyeltem, mert vargányázni jó. Erről már 2012-ben írtam a blogban. Aztán 2013. július 20-án életünkben először átmentünk Atival az Erdélyi-szigethegységbe (románul Munții Apuseni). Végül 2019. novemberéig több mint százszor jártam a hegyvidék erdőiben. Csodálatos élményanyagot adott nekem. Sajnos az évek során az illegális szemétlerakás és az erdők őrült irtása elvette a kedvemet az átjárástól, amin lökött még egyet a 2020-as év és a Covid. Ezért az emlékeimet idézem fel és ugyanolyan jó emlékezni mint annak idején átélni kezdőként a hegyvidéki gombászatot. Lásd képválogatást.