Ugrás a fő tartalomra

A bőség zavara

A mai egy igazi, júniusi gombászat volt, amire négy évet kellett várnom. Utoljára 2014-ben, pont az első teljes hegyvidéki szezonomban volt alkalmam látni, hogy mit tudnak nyújtani a gyertyános-tölgyesek, ha elég csapadékot kapnak. Sajnos három évig szárazak voltak a májusok és júniusok, és nemcsak a síkvidéken, hanem a hegyvidéken is. Ezért nem ringatom magamat abba a kedves illúzióba, hogy mostantól ismét normális lesz a kora nyár időjárása, mert nem így lesz. Meghatódva és tisztelettel néztem az egyik kedvenc megfigyelő helyemről a Belényesi-medence felett vonuló hatalmas felhőket. A Biharra tekintettem, ami beleveszett a felhők hasába, de egy helyen felhőlyukon rásütött a nap a zöld hegyoldalra. Csodálatos volt. Ahogy az is, amikor a zápor után kisütött a Nap és minden gőzölgött! A bőséges csapadéknak köszönhetően szinte megtáltosodtak a gombák. Egyes fajok olyan mennyiségű termőtestet növesztettek, hogy lépten-nyomon beléjük botlottam. Szobányi területeken 20-30-50 termőtest! Büdös galambgomba, piros galambgomba, kenyérgomba, molyhos tinóru, sötét érdestinóru, és erdeifenyők kicsiny ligete alatt a szemcsésnyelű fenyőtinóru tobzódott. A fajgazdagság is egész jó volt. Akadt nyári és bronzos vargánya is. És indult az új termőhulláma a piruló galócának, varashátú galambgombának is. Minden bizonnyal a rókagomba sem marad rest és szintén rákapcsol. A kosarakat leginkább tinórukkal pakoltuk meg, a molyhos és sötét érdes mellett került bele sárga érdes, sárgahúsú és pompás, valamint a vargányák. Ez egy olyan gombászat volt, amit át kell élni. Hiába írok róla, az örömet nem tudom átadni. Ha teheted, menj terepre és nézd meg magad is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…