A bőség zavara

A mai egy igazi, júniusi gombászat volt, amire négy évet kellett várnom. Utoljára 2014-ben, pont az első teljes hegyvidéki szezonomban volt alkalmam látni, hogy mit tudnak nyújtani a gyertyános-tölgyesek, ha elég csapadékot kapnak. Sajnos három évig szárazak voltak a májusok és júniusok, és nemcsak a síkvidéken, hanem a hegyvidéken is. Ezért nem ringatom magamat abba a kedves illúzióba, hogy mostantól ismét normális lesz a kora nyár időjárása, mert nem így lesz. Meghatódva és tisztelettel néztem az egyik kedvenc megfigyelő helyemről a Belényesi-medence felett vonuló hatalmas felhőket. A Biharra tekintettem, ami beleveszett a felhők hasába, de egy helyen felhőlyukon rásütött a nap a zöld hegyoldalra. Csodálatos volt. Ahogy az is, amikor a zápor után kisütött a Nap és minden gőzölgött! A bőséges csapadéknak köszönhetően szinte megtáltosodtak a gombák. Egyes fajok olyan mennyiségű termőtestet növesztettek, hogy lépten-nyomon beléjük botlottam. Szobányi területeken 20-30-50 termőtest! Büdös galambgomba, piros galambgomba, kenyérgomba, molyhos tinóru, sötét érdestinóru, és erdeifenyők kicsiny ligete alatt a szemcsésnyelű fenyőtinóru tobzódott. A fajgazdagság is egész jó volt. Akadt nyári és bronzos vargánya is. És indult az új termőhulláma a piruló galócának, varashátú galambgombának is. Minden bizonnyal a rókagomba sem marad rest és szintén rákapcsol. A kosarakat leginkább tinórukkal pakoltuk meg, a molyhos és sötét érdes mellett került bele sárga érdes, sárgahúsú és pompás, valamint a vargányák. Ez egy olyan gombászat volt, amit át kell élni. Hiába írok róla, az örömet nem tudom átadni. Ha teheted, menj terepre és nézd meg magad is.