A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine idei virágzását már tűkön ülve vártam, amióta megpillantottam májusban az első kihajtott tövet. Később virágzik mint a madársisak vagy a sarkvirág, amik már rég elnyíltak. Hiába a korai meleg, a júliust idéző hőösszeg, a nőszőfű tartja magát a júniusi virágzáshoz, nem lehet siettetni. Az egyik leggyakoribb orchideánk, több milliós nagyságrendű a hazai állománya. Ez örvendetes, mert csodálatosan szép vadvirágunk. Teljesen értelmetlen háborgatni, kiásni, leszakítani. Az erdei ökoszisztéma része, onnan kiemelve gyorsan elpusztul. Alig egy centis virágai szabad szemmel nézve nem feltűnőek. Azok szépségét a közeli fotóm mutatja meg.
Ráadásnak védett, ahogy a rokonai is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése