Ugrás a fő tartalomra

Gombaismereti séta

A málnavörös tinóru 2014 óta gyakori téma a blogban, mert akkor találtam rá először Pósteleken. Azóta mindig rálelek termőidejében júniustól októberig többször is. Ez nem volt másként ma sem. Örültem, hogy megmutathattam a kezdő gombászoknak mint európai ritkaságot, amire büszkék lehetünk, mert nálunk jól érzi magát, szinte minden idősebb tölgy ültetvényünkben megtelepedett. Ha belegondolok, hogy 2012-ben, amikor rózsaszín gombákat keresgéltem, és látva a fajleírásában ritkaságát felsóhajtottam, hogy mennyire kicsi az esély találkozni vele, most fülig ér a mosolyom. Itt van a háztájiban! És nem is kevés van belőle. Igaz, a kezdő gombászok sok-sok ehető termőtestben reménykedtek, de a felmérő útvonalam nem ezekről híres, hanem a kis területre csoportosuló fajgazdagságról, ami kedvező időjárás esetén káprázatos látvány. Sajnos a 117B kitermelése megváltoztatta a terület mikroklímáját, ami biztosan hatni fog egyes fajokra. Ennek jele, hogy a vörös tinóru az öreg hársfák alatt a csatornaparton nem jött elő, mert szelesebb, szárazabb, naposabb lett a termőfoltja. Egyébként több figyelmet érdemelne az a pici rész a kastélyparkban, mert igazi tinóru éden, három ritkább faj is él benne: málnavörös, csalóka és a vörös egyik változata. Kár, hogy alapvetően nincs helye a természetnek a modern ember életében, kevesen érdeklődnek a zöld csoda iránt, és a gombák egészen kevés figyelmet kapnak. Pedig nemcsak az étkezésre alkalmas fajok az érdekesek, hanem mindegyik nagygomba. Amikor bemutató termőtesteket pakolgatok, akárha ékkövek lennének. Micsoda változatosság! Egy cél érdekében, a fajfenntartás.
A következő túra június 16-án lesz. Délután két órakor indulunk a pósteleki kastélypark büféjétől.
Egyébként vasárnaponként van, de 17-én terepgyakorlatot vezetek.


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …