Sötétzöld filozófusként a madarak a példaállataim, amikkel illusztrálom az egyik nagy különbséget állat és ember közt. Mert mije van a madaraknak, például a kora tavaszi fotómon látható mezei verebeknek? A kis életük van csupán és költési időszakban fészkük. Mégis betöltik az élő egyed legfontosabb célját, élnek, amíg több utódot sikeresen felnevelnek. Nemcsak folytonos stressz az életük, élvezettel fürdőznek porban és vízben, vagy délutánonként összegyűlve társas kapcsolataikat ápolják. Megvan a magukhoz való eszük; élvezet a megfigyelésük. A mezei veréb minden életrevalósága ellenére mégis veszélyeztetett fajjá vált a mi túltolt mezőgazdasági termelésünk hatására. A kultúrtáj egyre inkább kultúrsivataggá változik, amiben nagyon kevés állat él meg. Hidd el nekem, ha már a veréb is eltűnőben van, igen nagy sz.ban vagyunk. Azonban vissza a madár vs. ember összehasonlításra. Nincs túl nagy különbség köztünk. Az emberi faj célja is ugyanaz, fajfenntartás. Jelenleg roppant sikeresek vagyunk, biztosan elérjük a nyolcmilliárdos egyedszámot és a kilenc sem lehetetlen. Azonban ennél a számnál már bekövetkezik a bioszféra összeomlása. Egyesek a tizenegyet is bedobták a köztudatba, hogy korszerű "alga legelészéssel" ennyi embert is el tud tartani a bolygó... NEM. Mert közben az egyedszám robbanásunkat lehetővé tévő szénhidrogének égetésével túl sok szén-dioxidot juttattunk vissza a légkörbe, elérve a hárommillió évvel korábbi szintet, amikor jóval melegebb volt a bolygón és pálmafák nőttek a Déli sarkon. A melegedő légkör extrém változásokat hoz. Igen, mindig is voltak kilengések, de van egy jól megfigyelhető folyamatos melegedés! Sokan úgy vélik, hogy pusztán csak elhagyjuk az előző jégkorszakot... De alig kétszáz év alatt?!? Normális vagy, ember?!? Ettől a tempótól én telerosáltam az alsómat. Mert a folyamat pörög! A szén-dioxid kibocsátásunk nem csökken. Belátható időn belül válságok sorozata fogja megrengetni a civilizációnkat komoly kihívások elé állítva mindannyiunkat.
Sajnos élőlényekként rövid távú céljaink irányítanak minket: önmagunk fenntartása, hogy alkalmasak legyünk utódaink felnevelésére. Ezek olyan erősek, hogy abszolút felülírják a fajunk hosszú távú érdekét, a FAJ FENNMARADÁSÁT. Természetesen közel nyolcmilliárd egyed biztos alapnak tűnhet, jöhet bármilyen kataklizma. Azonban a klímaváltozás alapvetően megváltoztatja a környezeti feltételeket. Helló, Mad Max world! Az erősen specializálódott modern ember túlélési képességei nem túl acélosak. Nevetségesen puhányok vagyunk. Amint bekövetkeznek nyáron a trópusi éjszakák, amikor nem megy 25 Celsius fok alá a hőmérséklet, nem tudunk pihenni és sokan légkondicionálót szerelnek fel. Mintha az megoldaná az alapvető problémánkat, hogy nem bírjuk a meleget. Arról nem is szólva, hogy pár éven belül a túl sok hűtési rendszer miatt összeomlik majd az áramellátás... pont egy durva hőhullám közepén. Nem lesz élvezetes. Tehát abszolút rosszul reagálunk minden magunk generálta problémára. Miközben rövid távú céljainkat hajszoljuk, szétbarmoljuk a világunkat.
Kezd nagyra nőni a sötétzöld filozófiai felépítményem, és nem fog beleférni egy bejegyzésbe és nem is tudom leírni egyszerre az egészet. Biztos vagyok benne, hogy a címben szereplő szegénység kifejezéstől összeugrott a gyomrod, és idiótának vélsz. A megfosztottság mindig olyan ijesztő... Tudod mitől ne legyél soha megfosztva? A józan eszedtől, a tested erejétől, a döntési jogodtól, a sorsod alakításának lehetőségétől és persze a szeretteidtől. Minden más, az összes kacat, ami körülvesz, lényegtelen, pótolható, helyettesíthető más, környezetbarátabb eszközökkel. Vagy te tényleg a tárgyaiddal, a státuszszimbólumaiddal azonosítod magadat? Ne legyél hülye. Kérlek. Én mindig az élőlényt figyelem, nem téveszt meg a hulladék, ami körülveszi. Egyébként a sok cuccunkkal pont olyanok vagyunk mint a szemetes zugpoloska, ami koszt pakol magára, hogy álcázva legyen. Mi elől rejtőzöl? A kényelmetlen igazság zavar, hogy példának okáért meglepően kevés beleszólásod van az életed alakításába? Hogy a biztonság pusztán illúzió. És minden, de minden rohadtul kiszámíthatatlan és veszélyes? Üdv a valóságban! És minden sokkal rosszabb, még annál is, ahogyan én látom.
Ami még nagyon fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy élőlényként felelősséggel tartozol az életért, az élet megőrzéséért a bolygón. Jelenlegi tudásunk alapján a Föld az egyetlen hely az elképzelhetetlenül hatalmas világegyetemben, ahol élet van. Tehát mi a fontosabb? Neked mint élőlénynek. Annyiszor leírtam már... Élő környezet vegyen körül!
A másik, azok a kedves kis hazugságok, amikkel a megsemmisüléstől rettegő tudat nyugtatgatja magát, hogy majd a túlvilágon, a következő életben, a feltámadáskor stb. minden csodás lesz. Elmondom neked, hogy a tudat pusztán az agy generálta illúzió. Tulajdonképpen nem valódi. Igen, bármennyire hihetetlen, de az, aki a bejegyzést írja, időszakos valami. Pechemre biztosan tudom, hogy nem vagyok azonos például hét éves kori önmagammal. Az a lényem rég halott. És a mostani is fokozatosan leépül, átalakul a jövőbeni énemmé. Persze néhány emlék, benyomás megmarad az előző korszakaimból, ahogy a sok felhalmozott információ is sokáig őrződik hosszútávú memóriámban, de kialakul az Alzheimer vagy bármelyik demencia és minden törlődik. Vagyis mi vagyok én vagy te? Mit gondolsz, mit nevezünk léleknek? Valamit, ami nem létezik, pusztán vágyott miazma. Láttam állatot és embert haldokolni. Ugyanaz a folyamat és egyiknek a végén sem éreztem miazmát éteri térbe lebegni az élettelen testből. Szerinted egyáltalán melyik Éned megy tovább?
Hagyjuk a tündérmeséket, a vigasztaló önhazugságokat, tényszerűen egyetlen feladatunk van, megőrizni a földi életet. Minden más haszontalan időpocséklás. És jelenleg éppen felszámoljuk a földi életet. Vagyis életellenesen cselekszünk. Hát, én valahogy nem érzek büszkeséget, hogy állítólag értelmes ember vagyok. Csak egy állat, ami elfogadta a rendszert, amibe született, és bár felismerte a fonák helyzetét, hogy természet-ellenes, de mit tehetne? Azon kívül, hogy nem alapított családot és nagyon alacsonyan tartja a fogyasztását. Oh, basszus, hogy még én is szeg vagyok a bioszféra koporsójába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése