A gombák mindig készek meglepni minket

Az aszály határán vagyunk, sokat száradt a talaj, a felső húsz centi telítettsége 58%-os, míg egy méteren már 139 mm csapadék hiányzik a földből. A nyáriasan meleg nappalok és a szél csak rontott a helyzeten. Ezért az esélytelenek nyugalmával indultam el Atival fél nyolckor Póstelekre, ahol utoljára augusztus 6-án jártunk. Meglepően régen. Ahogy beléptünk a kastélyparkba és elértük a tűzrakó helyet, máris felfigyeltem a nagy talajrepedésekre. Ezek semmi jóval nem kecsegtettek, és valóban, a felmérő útvonalam porzott, sehol se találtunk termőtesteket. Negyvenöt perc alatt végeztünk a bejárásával. Ez nagyon gyorsnak számít, de ha nincs gomba, akkor nincs minél időznöm. Azért nem adtam fel a reményt, mert bíztam benne, hogy a kis felmérő hely ad nekem valamit. Két év után ismét van víz a génbank tavacskájában, ami nedvesen tartja a környezetét. Itt reméltem gombákat találni és a tippem bejött. Ide-oda pattogtam imádottjaim között. Lenyűgözött, hogy a pocsék talajnedvesség ellenére a reggeli pára és harmat szinte húzza kifele a termőtesteiket. A friss nyárfa-érdestinóruk ruganyosak és hűvösek voltak, de túl kicsik a leszedéshez. Ezért egyiket sem szedtem fel. A nyitóképen látszik, hogy milyen lehetetlen helyzetben vannak a gombák, és mégis teremnek, ha csak egy kicsivel több nedvességhez jutnak. Ez fantasztikus.