Gombász és művész vagyok. Művészként figyelek, emlékezek, összegzek és szólok. Teszem ezt évek óta. Legutóbb március 6-án írtam a magyarországi helyzettel kapcsolatban. Sokan elképesztően buta módon azt hiszik, hogy ha a saját dolgukkal törődnek, élhetnek egy rezsimben. Tévednek. Persze az első nagy tévedés az, hogy 1990-ben rendszerváltás volt, nem, módszerváltás történt. A szovjet megszállás káderei sikeresen átmentették kapcsolatrendszerüket, aminek jele a keleti függés és érthetetlennek tűnő viselkedése a nemzeti ökörbékának. Senki sem emlegeti rajtam kívül, de a Visegrádi Négyekből való kizuhanás egyik történelmi szintű vétsége. Oh, a történelem nem ért véget, a cselekvő ember veszítette el erejét belehülyülve a kényelembe. A magyarok 1956-tal végleg elveszítették gerincüket és jelenleg Európában az ukránok a szabadságszerető nép, a magyar mélyen behajolt a Horthysta szélhámosnak, aki őszintén bevallotta, hogy ilyen hagyományok nélküli családból származik, se polgári, se paraszti mintákat nem láthatott. Hát na szépen kérem, szovjet káderképzőbe való alapanyag volt és a KGB szépen fel is karolta és több mint harminc éve rontja a levegőt a Kárpát-medencében. Az orosz tél hosszú, és a birodalmi (rém)álom soha nem érhet véget, ahogy a magyaros téveszme sem, hogy mi vagyunk hivatottak Közép-Európa vezetésére. Hűha, itt valakinek bilibe lóg a keze.
Nem maradt mára semmi más mint a mákony, a téboly és a hazugságok. A magyar nemzet lejtmenetben van. Az életrevalói mind a saját érdekükben elhagyják az országot. Egyébként nagy a jövés-menés, abszolút átalakulóban van a népesség, amit megfejel a maffia-kormány vendégmunkás behozatala, de eleve dobott egyet a kötvénybiznisszel is, vagy az itt héderelő orosz és kínai ügynökökkel. Lehetne sorolni, hogy mi minden is történik a bávatag nép orra előtt, amiről juszt se akar tudomást venni. De tessék csak ünnepelni, részt venni a skanzen extrád műsorban mint bennszülött! Ez az önfényező hazugság amúgy is kedves a tesze-tosza magyar embernek. Én ki nem megyek a városba. Reggel körbejártam, gyarapítottam a 2023-as fotós anyagomat, és most a cikk írása után a házi munkákat fogom elvégezni, aztán főzök, majd ebéd, kis pihenés és dolgozok az egyik regényemen. Kizárom a szűkebb környezetemet a saját érdekemben és a saját dolgommal törődök. Magyarország elveszett. Minek is foglalkoznék olyasmivel, ami reménytelen. Pedig tisztában vagyok a felelősségemmel, de azzal is, hogy mekkora a hatóköröm és én nem kergetek hazug elképzeléseket. És nem is keserítem tovább magamat. Az élet rövid és oly sok a teendő. Vállald fel a sorsodért te is a felelősséget!
Ui.: Szombaton írtam haragomban. A vármegye szolgalelkű használata volt az utolsó csepp a pohárban nálam, ami meggyűlöltette velem az úgynevezett "magyar nemzetet".
"Aki ember/polgár, a saját akarata szerint él.
Aki báb/zsellér, földig hajol a hatalomnak.
Aki ember/polgár, saját történetét írja.
Aki báb/zsellér, 1000 éves múltat emleget.
Aki ember/polgár, demokráciát akar, mert tudja, hogy mi az.
Aki báb/zsellér, egypárti elnyomást vél egyetlen rendnek.
Aki ember/polgár megyét mond.
Aki báb/zsellér, vármegyét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése