Így nem lehet élni

Fura a magyar ember, mert kínjában önmagát bántja és bálványozza a kizsákmányolóit, akik a nemzet nevében irdatlan vagyonokat hasítanak ki maguknak a haza testéből. De miért van így? Mindenkinek egyetlen egy élete van. A józan életösztönnek meg kéne akadályoznia, hogy az emberekre rátelepedjenek a szélhámosok. Sajnos, nemzeti sport a mások kárára történő érvényesülés, ami végső soron kizsigereli az országot. Még egyszer, mindenkinek egyetlen egy élete van, amit a józan eszű ember békében szeretne leélni. Ezért kapásból lehetetlenség folytonos "csatazajban" létezni. A narancsos banda folyton veri mérhetetlen farkaséhségében a kondér oldalát és ordibál, hogy azt se tud az Uráltól keletre vagy nyugatra élsz. A betyárok a csárdában mulatnak, avagy a magyarok kinevelték a saját eltorzult lelkiismeretük élő rossz szellemeit. Bizarr megoldás az önostorozásra és a felelősség elkerülésére, amiben van még egy eszement bakugrás, hogy nem a betyárok a rosszak, hanem ők a jók, akik megvédik a magyarokat a tudjukkiktől, akik általában valami ismeretlen oknál fogva, zsidók. (Elnézést kérek, de a magyarok hagymázas észjárása(?) olyan szinten abszurd, hogy most röhögök. De tényleg, mindenhol zsidót látnak, még engem is neveztek annak, pedig tényleg nem vagyok az. Hanem magyar származású európai vagyok.)

Így nem lehet élni, hogy mentálisan zavart emberek felnéznek olyanokra, akik köztörvényes bűnözők. Valahogy a KÖZ megszűnt. Ja, kisajátították maguknak. Törvény? Amióta 2011-ben a betyárok írtak maguknak egy alaptörvényt, hát, az úgy szóval, nincs. Pláne, hogy a törvényesség felett őrködő főügyész is betyár. Van még a világon egy ilyen ország, aminek a népe ennyire szereti bántani önmagát?! Ennyire képtelen felismerni a saját érdekeit? Ennyire szereti, ha terrorizálják?! Mi a fészkes fene történik itt 1990 óta?! Tizenkét éves voltam az első "szabad" választás évében, és 1998-ban húsz évesen szavaztam először, amely májusi napra a mai napig emlékszem. Az érzésre. Elhittem, hogy egy közösség része vagyok és jó érzés volt. Visszanézek fiatalkori önmagamra, és én szégyellem magam a hagymázas bolondok helyett, akik tapsolnak a betyároknak. Mert érzem az árulás terhét. Nem, nem külső erők törnek ránk. Hanem a teljesen közönséges önzés, a kisember tévedése, hogy csak akkor lehet nagy, ha státuszszimbólumokkal bástyázza körül magát. Erre elkeserítő példa a csodacsatár, aki olyan szinten kismagyar, hogy többek közt a budai várba költözött. Aki önmagával békében van, érzi saját magát, a teret, amit kitölt, a hatókörét, annak nincs kényszere pótszerekre.

A lelki gyengeség biztos jele a túl sok bármiből és az is, ha valaki valami külső "eszményben" véli megtalálni az "igazat". Közben tort ül rajtunk számtalan bűn. Nem kezdem el felsorolni, mert megszakad a szívem. Így nem lehet élni. Hogy többek közt, nekem mint állampolgárnak semmi esélyem a maffia-kormánnyal szemben. Amikor egy szervezet a saját kedve szerint formálja a törvényeket: visszamenő törvénykezés, salátatörvények, egy éjszaka áttolt törvények, nem éppen a normalitás és kiszámíthatóság, valamint a megbízhatóság jelei. Nekem már ennyitől hidegrázásom van, de valahogy a magyarok zöme azt hiszi, hogy ez rá nincs hatással. Én nem vagyok egy túl okos ember, tényleg csak józan paraszti eszem van, de látom, hogy ez így ROSSZ. Ilyen mértékű torzulása valaminek, mindig veszélyes. A magyar nemzet nem külső erők miatt van nagyon nagy bajban, hanem a belső romlása miatt. Nincsenek normák. Az erkölcs? Mi az? Hagyjuk már a kereszténységre hivatkozást! Basszus, ez a nép Jézust is vagonba lökte volna, ha pechére erre jár 1944-ben.

Mentálisan zavart emberekkel kevés dolgot lehet tenni. Képtelenek még az önvédelemre is, és becsicskulva a bántalmazónak annak szavára bármikor csőcselékké állnak össze. A hangos kisebbség, ami érzi a vesztét, mert a 21. században életképtelen. Nem is érti, hogy mi minden változott meg, és micsoda elképesztő folyamatok zajlanak. A vesztét érezve bárki megzakkanhat, pláne hogy előtte torz minták hatására már elcseszte az életét, de nem ezekre a hangoskodókra kéne hallgatnunk. Hadd lármázzanak. Ami fontosabb, hogy a többség a józan eszéhez kapjon, és belássa, hogy így nem lehet élni. Ne, ne hidd, hogy kibekkeled. Ez már nem működik. A narancs rezsim egészen más technikákkal rombolja a nemzetet és a mohósága félelmetes. Nem tud megállni, mivel nem önfenntartó, abszolút a mi erőforrásainkra van rácuppanva. A mi életünket zabálja fel. Aki teheti, megy. Mostanra érzem, mert látható, a félmillió magyar hiánya. Mind cselekvő ember, aki mégsem tudott ellentartani a hangoskodóknak. Sose voltunk elegen a tényleges rendszerváltáshoz, mostanra túl kevesen maradtunk. Az önsorsrontás bele van égve a magyar néplélekbe. Hiába írom le többször is ebben a cikkben, hogy így nem lehet élni, a magyar nemzet halni akar. Oly sokszor láttam az önpusztítást a környezetemben. Én is lerobbantam, de bennem még bőven van életszenvedély.

Éppen ezért tárgyilagosan látom a helyzetet. Pusztán a fiatalkori önmagammal szemben van lelkiismeretfurdalásom, ahogy emlékeimben megy szavazni és fejében ott a gondolat, hogy a képviselők micsoda bátor emberek, hogy vállalják a közügyek intézését! Annyira ártatlan voltam. És mit tesz az elbaszott magyar nemzet a jelenlegi fiataljaival is, elűzi őket. Sőt, amelyik beszélni mer a betyárok ellen, a rezsim pincsikutyái mocskos szájjal ugatni kezdik. Miért tűrjük el a terrort? Miért hagyjuk, hogy tönkremenjünk? Miért állunk tehetetlenül? Ez az egész egy irracionális rémálom a valóságban. Mikor ébredünk fel és rázzuk le magunkról a rossz minták uralmát? Egy életünk van. Ez az egy lehetőségünk van rá, hogy valóban megtapasztaljuk a saját erőnket a cselekvés során. A passzív hátrálás nem állítja meg a mohó zabálót! Az bizony tör előre. Ez pont olyan mint nézni a rákos daganat növekedését. Jaj, de szép. Hát nem az, hanem halálos. Talán nem is véletlen, hogy olyan sok a rákos megbetegedés. Az elfojtott jogos harag benyelve a passzívat morzsolja fel. Pedig ezt az erőt ki is lehet ereszteni és meglepni az óbégató betyárt. És bizony jó érzés, amikor megveted a lábad és felhorgad benned az ember és kihúzza magát, és akkor ráébredsz, hogy mit is jelent élni. És felkel a nap az ország felett.