Az utolsó helyes mintázat

Amit harmóniának látunk a természetben, az érdekérvényesítés magasiskolája. Az erdőben minden fa igyekszik túlnőni a másikat, ugyanakkor támogatja a rokonait és életben tartja az árnyékban várakozó utódait. Ha valamelyikük elpusztul élőlények sokaságának ad táplálékot és lebomló anyagai visszaépülnek az újabb fákba. Az igazi, emberi hatásoktól mentes erdő a legjobb példája az egyéni érdekek kiegyenlítődésének. Ugyanez a csodálatos harmónia, ami valójában folyton zajló küzdelem, nem jellemző a mai társadalmakra, ahol a tömeg lemondott jogai egy részéről, mert a bonyolulttá váló világban elhitte, hogy vannak emberek, akik jobban tudják és képesek a döntéshozásra, mely döntések a közösség érdekeit szolgálják. Erre az egyik kedvenc angol szavamat mondom, bullshit. Alap törvénye a létezésnek, hogy minden élőlény elsődlegesen a saját érdekét nézi. Ez nincs másként a politikusoknál sem. Pedig a modern embernek a döntései meghozásánál és ez nemcsak a politikusra vonatkozik, hanem rám és rád is, kedves olvasóm három érdeket kell szem előtt tartania és egyensúlyt találnia ezek között: egyéni, közösségi, természeti.

Nézzünk egy reális példát, ami manapság roppant közönséges.
Az ember úgy dönt, hogy letermeli az erdejét, hiszen az övé, azt csinál vele, amit jónak lát, és különben is jó árat kínál a fáért az osztrák nagyvállalkozó. Az más kérdés, hogy túl nagy részt termel le, megszalad a fejsze és kopasz lesz az egész hegyoldal. Mit ad a véletlen, pont az a rész, ami alatt falu van. Egy-két nyári zivatar és derékig sáros kőtörmelékben állnak a falusiak. Közben a fáért kapott pénzből rég máshol sütteti a hasát az erdőt eladó jó ember. És az erdő nem nő vissza, mert a heves esőzések lemosták a vékony talajt. A kialakuló füves legelő pedig csak néhány állatot tud eltartani. A falusiak álla felkopik a megszűnt természeti erőforrás hiányában. Az egyén jól járt, illetve a faanyagra "éhes" nyugati vásárlók, csak éppen a helyi közösség és a természet szívta meg.

 Másik alapvető hiba, hogy feltételezzük felnőtt emberként képesek vagyunk az önmérsékletre. Sajnos ez nem igaz, ha nem ütközünk ellenállásba az egyéni érdek alapján mindent magunknak akarunk. És ez alól senki sem kivétel, én sem, te sem kedves olvasóm és a politikusaink sem. Tehát lényegi hibát követ el a társadalom, amikor az emberek tömegesen mondják ki, hogy én már választottam, egyik sem jobb a másiknál, ők tudják, hogy mit kell tenni, én visszavonulok a magam kis buborékjába, jó emberként teszem a dolgomat stb. Ez rossz stratégia, gyakorlatilag padlóra fekvés, és újabb közhely jön, aki a padlón fekszik, abba akarva-akaratlanul belerúgnak. Másik hasonlattal megvilágítva, hogy ez mennyire veszélyes: ilyet egyetlen egy élőlény sem csinál a természetben, mert rövid idő alatt felfalják. 

 Ez a kép a címe miatt került be illusztrációnak: nem érzik problémának. A címadásnál a szemetelésre gondoltam, de a fenti rész miatt is tökéletes választás.
A rossz közérzet egyik oka a bizonytalanság, a kiszolgáltatott helyzet, amibe a társadalom önön döntése alapján került. Ha nincs érvényesítve a három érdek, az egyéni érdek mindent kisajátít és felél. Ezek egyértelmű dolgok, nem elvont izmusok, amiknek célja a fogalmazásban, hogy ködösítsenek. Amúgy is az újbeszél korszakában vagyunk, amikor a kommunikáció célja a zavarkeltés, a bizonytalanság fokozása, hogy hihetővé váljon a politikus, az erős ember imidzse. Közben meg... jaj, hagyjuk már a pózolást. Újabb tény, eleget néztem a tükörbe, mindannyian gyengék és gyarlók vagyunk. Senki sem mentes a hibáktól. Elég hosszú listát tudnék írni a saját balfaszságaimról is.

 Ennek a képnek a "totális pusztítás" címet adtam. Ennyi maradt a 117B-ből. (Igaz, az erdőtörvény alapján már bevetették makkal.)
Mielőtt valamiféle izmus ideájába esnék, fog a fene, mert egyik sem érdekel. Ennél földhözragadtabb vagyok. Ismét vésd az eszedbe, a (látszólagos) harmóniához három érdek maradéktalan érvényesülése szükséges: egyéni, közösségi, természeti. Bármennyire hihetetlen, de meg lehet csinálni. Nekem ne mond, hogy nem, mert ilyenkor pusztán a saját önzésed beszél belőled. De ez is teljesen normális. Nincsenek illúzióim az élőlényekre ható természeti erők kérlelhetetlenségét illetően. Azonban fajunk hosszútávú fennmaradása került veszélybe. Mindannyiunkat érint a klímaváltozás és a természeti erőforrások esztelen felélése. Nemcsak  a kis falut, amit elborít a fátlanná tett hegyoldalról lezúduló kő- és sárlavina. Veszélyben vagyunk, mert feladtuk az érdekeink érvényesítését. Amikor valaki nem akar politizálni, őszintén mondom, hogy nem is akar élni. Egy élőholttal próbáltam beszélgetni. Nyomasztó túl sok járkáló hullát látni, akik már korán lemondtak a teljes életről.

Állva halunk meg. Felőröl minket a stressz, mert feladtuk a küzdelmet és belesétáltunk a passzivitás csapdájába. Egyszerre van bennem düh, bánat és rezignáltság. Az utóbbi oka, hogy megfigyelőként tisztában vagyok az élőlények korlátaival, a nyomó erőkkel, illetve a társadalom tehetetlenségi súlyával, valamint a jelenleg működő rendszer természetével. Veszélyes korlátoltságra utal tapsolni egy kizsákmányoló rendszernek. Persze egyik politikus sem jobb a másiknál. Azonban balfaszságaikat visszanyesheti az érdekeire ügyelő társadalom. Nem véletlenül emlegetjük, mi szabad megfigyelők, a fékek és ellensúlyok fontosságát. Elég necces egy párthű főügyész és köztársasági elnök (nincs is már köztársaság, pont az állampárt változtatta meg az ország nevét), ahogy több mint aljas húzás az oktatás nyakára ültetett klikk, az önkormányzatok jogköreinek csorbítása, a központosított irányítás stb. Csak rázom a fejemet, hogy miként lehet ennyire gonosz az ember. Bizony te is az vagy, mert tűröd az egyértelmű önkényt és azt hiszed, hogy megúszod. Nem úszod meg. Mind ráfaragunk a felborult egyensúlyra.

 Az igazi erdő többféle fafaj eltérő korú egyedeiből álló társulás, melyben számos egyéb növény- és állatfaj is megtalálja életfeltételeit. A mérsékelt övi erdő kontinensünk leggazdagabb életközössége. Évezredek óta létező helyes mintázat, amit illene figyelembe venni saját jól felfogott érdekünkben, amikor megszervezzük társadalmunkat. Tehát ne érd be üres szólamokkal, ne dőlj be látszat intézkedéseknek, ne hidd, hogy a globális gazdaság jobb időszaka az állampárt műve és örökké tart. Legyél aktív, igen is politizálj, válasz pártot, építs közösséget, és csapj a kezére, aki túl sokat markol a közösből. Különben kegyetlenül megszívjuk mindannyian. A múlt azért van, hogy okuljunk belőle. Volt már elég szörnyűség a 20. században. Ne ismételjük meg a borzalmakat! A jelenben hozott döntéseink vagy nem döntéseink alakítják a jövőnket. Milyen életet szeretnél? Ha vannak gyermekeid, nekik milyen jövőt szánsz?