Soylent green 1973

Úgy emlékeztem, hogy írtam már a blogomban a Zöld szója című amerikai sci-firől, de nem találom a cikket. Ma ismét újranéztem, mert Ati még nem látta, így most ő is rácsodálkozhatott, hogy a 70-es években kezdte észrevenni az emberiség, hogy pöpet túllőttünk a lehetőségeinken. Ahogyan én mondogatom, hogy az azóta született minden ember, így én is, újabb szeg a bioszféra koporsójába. Én 1978-ban születtem, és életem eddigi 43 éve alatt szemtanúja lehettem az élő környezet fajunk általi felélésének. Mai hír, hogy a tavainkért aggódó civil kezdeményezést félresöpörte a tavak beépítésében érdekelt narancs bagázs. Semmi más nem számít csak az egyed pillanatnyi sikerét ígérő pénzszerzési lehetőség. Közben hosszútávú érdekeink jelentősen sérülnek és komoly károkat okozunk. De mit számít mindez! Képtelenek vagyunk felmérni a jelenbeli tetteink jövőbeli hatásait. Erre még az ember, az önmagát legértelmesebbnek tartó faj sem képes. Pedig tudósok ezrei számos tanulmányban bemutatták, hogy mi vár ránk. A klímaváltozás a jelenben is zajló folyamat, amire ékes példa az idei hűvösebb tavasz. Amíg mi fáztunk, addig Szibériában 20 Celsius fokkal volt melegebb az átlagnál, vagyis hőhullám tombolt és átlagban globálisan melegebb volt a Földön. A regionális időjárás nagyon becsapós lehet, és sokan képtelenek túllátni a napon. Pedig voltak már hazánkban is elképesztően meleg nyarak, és a helyi rekord 2000-es, amikor augusztusban 41,2 Celsius fok volt.
Veszélyes teleszülnünk a bolygót, mert ember embernek lesz vadásza és zsákmánya egyszerre. Hogy minő iszonyatra vagyunk képesek, azt már megmutattuk a 20. században az üzemi emberöléssel, és a két atombombával, amiknek tüzében pillanatok alatt százezrek pusztultak el. A rejtett iszonyataink sem kevésbé rémisztőek. Hogyan ejt csapdába minket a szükségleteink kiárusítása a piacnak, vagy az annak helyében terpeszkedő államnak/kormánynak. Gondolj csak bele, ha hirtelen nem lenne áram és víz... De sorolhatnám a példákat a félelmetes kiszolgáltatottságunkra. "Disznók az ólban" helyzetben vagyunk, és nekem semmi kétségem afelől, hogy krízis helyzetben pont úgy leszünk kezelve mint a vágóállatok, mert elkényelmesedve a tömeg hagyta, hogy olyan emberek döntsenek sorsunk felől, akikre józan ésszel napos csibe felnevelését sem bíznánk. Nem értitek, hogy mennyire kevés mozgásterünk maradt, csapdába estünk. Bármerre mozdulnál ott a másik ember, akinek ugyanúgy joga van az élethez mint neked. Bár neked kevesebb jogod van, ha kisebb a lobbi erőd. Ez is megérne egy írást, hogy mennyire jogfosztottak vagyunk. Visszatértünk a múltba. A történelem kígyója kies hazánkban ismét önmaga farkába harapott.
Egy szónak is száz a vége, ha még nem láttad, akkor nézd meg a Zöld szóját! Tanulságos film.