A csiperkék nemzetsége a top1 gombanemzetség a termesztett kétspórás miatt, amiből évente világszinten cirka tízmillió tonnányit termelnek. Mindenki ismeri a "bolti csiperkét", nekem is az első gomba volt, amit megkóstoltam. Sose felejtem el, ahogy hétéves kislányként a konyha asztalon vizslatva a zöldségeket rájövök, hogy a gomba nem zöldség, hanem valami más. Semmi zöld szín nem volt rajta, míg a petrezselyem fehér gyökéren ott volt a zöldje. A mai napig kedvelem a kétspórás csiperkét, szívesen fogyasztom. Ezért picit sem lepett meg, hogy a 90-es évek végén, amikor magam is gombászni kezdtem, a hozzám hasonló kezdők leginkább a csiperkéket keresték. Valóban sokuknak ízletes és kiadós a termőteste. A legtöbbjük ehető. Azonban vannak köztük hasi panaszokat okozó, mérgezők is. Sajnos több órás kellemetlenséget okoznak, és mérgezésük nyomán tartós gombaundor jelentkezhet. Ezeket a fajokat jobb az élőhelyen felismerni és termőtesteiket a helyükön hagyni.
Az őszi képen pont a karbolszagú csiperke (előtérben) és a nagyspórás csiperke baba termőtestei (háttérben) láthatók. Utóbbi kiváló ízű, hatalmasra növő, árusítható. Fontos, hogy a szokatlan, kellemetlen, vegyszeres szagú termőtesteket ne szedjük fel. Ezek ráadásnak hirtelen sárgulnak, főleg a tönkbázisban. Azonban vannak ritkább, étkezési szempontból kevésbé kipróbált csiperkék, amik jó időjárás esetén nagy tömegben lephetik meg a gombászt. Az alaptanács, hogy a jó illatú csiperkék, amiknek klasszikus csiperke vagy édeskés ánizsos illata van, ehetők, míg a kellemetlen, szúrós, vegyszeres, "büdös" csiperkék nem és gyakran mérgezők. Meglepő, de egyes országokban a keserűmandula illatú csiperkéket mérgezőnek tekintik a kadmium felhalmozásuk miatt, ami eleve jellemző a nemzetség fajaira. Sajnos ipari tevékenységeink miatt nagy a környezet nehézfém terhelése. Ez egy lehetséges kockázata a vadon termett gombák fogyasztásának.
A csiperkék a sötét spórás, lemezes gombák közé tartoznak. A spóranyomaton a bal oldali egy szép, nagy ízletes csiperkéé, míg a másik a tövisaljagombáé, aminek húsrózsás színű a spórapora. Az érő spórák festik meg a lemezeket, amik kezdetben egészen világos árnyalatúak is lehetnek, fehéres-szürkék, majd adott fajra jellemző módon előbb rózsaszínűek vagy szürkéslilásak, végül sötétbarnák lesznek. A csiperkék másik közös jellemzője, hogy tönkjükön gallér van. Fontos határozóbélyeg, elég csak az ízletes csiperke dupla gallérjára gondolnod, vagy az erdőszéli csiperke fogaskerékszerűen díszített gallérjára, de vannak fajok, amiknek a gallérja gyenge, múlékony, ilyen van a mezei csiperkének. Másik fontos határozójegyük a kalapbőr pikkelyezettsége.
Az Agaricus caballeroi fás élőhelyeken található, akár az erdei csiperke, azonban két külön fajról van szó. Mindkettőnek a kalapja barna pikkelyekkel díszített. Újabb határozóbélyeg segít az ismeretlen csiperke felismerésében, hogy húsa nemcsak vörösödik mint az erdeinek, hanem feketedik is. A kép színhelyes, ahol megvakartam a termőtesteket, a vörösödés feketére váltott. Nagy, hártyás gallérja van. Kétkörösköz meglepő csiperkéket rejt. A középszintű tananyag tizenkét fajt ismertet meg a nemzetségből. Aztán belebotlasz például ebbe a csiperkébe és csak nézel, hogy most mi van? Mivel nem vegyszeres szagú vagy büdös, így az alaptanács alapján ehető. Egyszer megkóstolom, hogy leteszteljem.
A nagy, barna pikkelyű "erdei" csiperkék másik fontos faja Kétkörösközben a védett csoportos csiperke, aminek névadó tulajdonsága jól látható a fotómon. Ez egy nagyméretű csiperke. Húsa erősen vörösödik. Tönkje a csoportos növekedés miatt orsószerűen elvékonyodik töve felé. Nincs hozzá hasonló faj. Kedvező időjárás esetén fás élőhelyeinken elképesztő mennyiségben jelenik meg, de ez a bőség ne kápráztasson el! Védett gomba, aminek nagyon kicsi menedéket nyújtanak tölgyültetvényeink. Ne feledd, a megye 550 ezer hektárjából csak 25 ezret borít fás vegetáció! Kímélendő karakterfajunk.
A körösi csiperke szintén helyi különlegesség, bár az országban másfelé is megtalálható. Viszont a megyéből lett leírva. Korai termőidejű, tavaszi faj. Megtalálható az összes "erdőnkben", például Mályvádon, Doboz-Szanazugban, Pósteleken. Ez utóbbi helyen fotóztam le tavaly májusban. Egyik általam ismert csiperke szekcióba sem tartozik. Ahogy az Agaricus biberi is kifog rajtam. Ha rákeresel, a blogomból fog magyar találatot adni, mert 2017-ben írtam róla. Ezeken kívül is bőven van olyan csiperke, amin fennakad a gombász, hogy merre tegye a fejében található információk alapján.
Esős-enyhe időszakban a pultomon hamar felgyűlnek a gombászoktól elkért termőtestek, amiket az utánuk érkezőknek szoktam megmutatni, hogy ezek a fajok teremnek, ezek a kerülendők stb. Az októberi fotón jobb oldalon voltak felhalmozva a csiperkék. Cirka öt faj volt, amikre emlékszem: erdőszéli, karbolszagú, ligeti. Ezek közül a ligeti, ami feltűnően vörösödik, így biztosan elkülöníthető a "sárguló" fajoktól. Egyébként jó, ehető, árusítható a ligeti csiperke, ahogy az erdőszéli is, ami ánizsos "keserűmandula" illatú, kívül fogdosásra sárguló ehető csiperkék közé tartozik. Árusítható is. Viszont a karbolszagú nevében benne van, hogy vegyszeres szagú, vagyis biztosan kerülendő, és valóban mérgező is. Húsa megvágva feltűnően sárgul. Ha a termőtestéd főzöd, rossz szaga felerősödik.
A sziki csiperke az egyik olyan gomba, aminek egyedi vonása a só-kedvelése. Régebben az utakat sózták, ennek köszönhetően a városokban is megtelepedett. Viszont igazi élőhelye a nevében van, a szikes puszták. További jellegzetességei a nagy mérete, húsa vörösödik majd megszürkül és vese szaga van. Kiadós, ehető, de termőhullámát erősen befolyásolja a csapadék. A mezők sokkal gyorsabban száradnak és több eső is kell nekik, hogy az ott élő gombák teremni tudjanak. Ha viszont tartósan esős, legalább két hétig tartó ciklonos időjárás alakul ki, akkor a mezők régi fényükben tündökölnek és elképesztő mennyiségben ontják a csiperkéket. Káprázatos látvány, ahová nézel csiperke sorakozó, körtánc. Boldog tobzódás. Remélem, 2021-ben részünk lesz benne!
Ha még több információ érdekel a csiperkékről, hamarosan megismétlem az előadást, amiben harminchárom fajt mutatok be. A cikkben szereplő fajokat is tartalmazza az előadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése