Aranyszabály

Az egyik aranyszabály, amit gyakran mondogatok: a gombák mindig készek meglepni minket. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a hetek óta tartó szárazság ellenére csak kikínlódta magát pár darab pusztai kucsmagomba az egyik lakcímén. Persze titkon élt bennem a remény, de belépve a pusztára a talpam alatt recsegő száraz fű egyből letiporta. Aztán észrevéve egy fura objektumot, amit cipőm orrával megbillentve nem korhadt törzscsonknak bizonyult, hanem vén pusztainak. Lásd a képválogatás első képét. Nyitóképnek szebb példány fotóját raktam be, de ezen is látszik, hogy már rendesen megdolgozta a kegyetlen szél. A kicsik nem fognak megnőni. Azok összesültek. Ugyan a téli csapadék bőven elégséges volt egy jó kucsmagomba szezonhoz, de a március szárazra fordult, beindult a szél, és a kettő együtt nagy csapást mért a tavasz gombaászaira. Tényleg kisebb csoda, hogy láthattam pusztai kucsmagombát. Hármat szaporítóanyagnak elhoztam. Ideális szamócás-cickafarkos mezőn fogom szétszórni.
A túra jó volt, csak az élénk hideg szél okozott kellemetlen perceket. Az ibolya elképesztő tömegben nyílik. A héten még rácsodálkozhatsz. Pár nap múlva tutira ismét kinézek a háztájiba.