Csodálatos háztáji

Három napig bírtam a házban. Aztán elegem lett, hogy az utcából folyton bejön a mérgező füst az udvarra, és mondtam Atinak, hogy menjünk terepre friss levegőt szívni. Beültünk az autóba és előbb Békésre mentünk át. Meg akartam nézni a kivágott nagy fákat. Megtaláltuk az óriások maradványait. Ha már itt voltunk, akkor elsétáltunk a békési duzzasztóig, amit eddig csak távolról a dobozi hídról láttam. Közben lementünk a hullámtérre is, de innen gyorsan visszatértünk a gátra, mert rossz szaga volt, a bomlás-rothadás bűzét éreztem, és túl sok volt a szemét, valamint rossz volt látni az invazív faj, a gyalogakác térhódítását. Elkeserítő, hogy az egykori puhafás ligeterdő mivé lett. Ráadásnak a maradék fekete nyárakat kivágják. Ennyi elég is volt a hullámtéri szemléből. 

Átautóztunk Vésztőre. Pedig szólt a gps, hogy zárva az emlékpark... Sebaj! Mikor odaértünk elővettem a b-tervet, járjunk kicsit a kéken, és részben a túraútvonalon körbesétáltuk a mágori pusztát. Jó séta volt a nyílt ég alatt igazi tavaszi hangulatban. Egyébként voltunk már az emlékparkban két éve júliusban. Akkor megnéztük mindkét kiállítást, az egykori borospincében és a halomban lévőt is. Akkor megbeszéltük, hogy egyszer itt megyünk a kéken. Most megcsináltuk. A békési hat és a vésztői nyolc kilométeres séta kezdte éreztetni hatását, ahogy a kialvatlanság is. De ennek ellenére még benéztünk Doboz-Szanazugba, ha már egyszer útba esett. Gyakorlatilag körbeautóztok Kétkörösközt. Ha még Gyulára is kitértünk volna, akkor minden lényeges pontján ott lettünk volna a háztájinak. 

Kár, hogy kimerültem. Alig volt erőm fotózni az odvas keltikéket. Sajnos idén is szomjasak és a tövek harminc százaléka nem tud virágozni a vízhiány miatt. Pedig régebben pazar látványt nyújtott a sok ezer tő. A szépségéből semmit sem vesztett, de szemmel láthatóan szenved az állomány. Fáradtan és szomorúan néztem az esőre váró keltikékre. A virágzásuk az egyik legszebb természeti jelenség a szülőföldemen. Egyáltalán semmiféle megbecsültségük nincs. Csak az olyan "bolond" természetjárók térdelnek le előttük mint én. Tragédia, hogy túl kevesen vagyunk, akik szeretjük a természeti értékeinket. Nincs semmi lobbierőnk. Ez csak sötétzöld nyavalygásnak hathat számodra, pedig saját magunknak ártunk az élővilág felszámolásával. Fel sem fogod, hogy mekkora a baj. A tudatlanság és közömbösség méreg.
Elkenődve rogytam le az anyósülésre és biccentettem Ati felé, mehetünk. Visszatértünk otthonunkba.