Téli madáretetés

A bejegyzés írása előtt negyedórával lőttem a képet a garázs elől, méterekre az etetőtől, de még így is bizalmatlanul méregettek a vendégeim, holott nálunk részünkről soha semmiféle atrocitás nem érte őket. A karvaly pár más lapra tartozik, ők ketten rendszeresen lecsapnak rájuk. 2000 óta etetem a madarakat, mindenhol, ahol csak éltem. Sajnos a családi háznál már nem tudom etetni a kis kosztosokat, holott ott a külterületen jelentősen több madárfaj jön az etetőre, például meggyvágó, őszapó, tengelice, zöldike, és téli vendég, a fenyőpinty. Itt a belvárosban a mezei és házi veréb, széncinege, egy-egy kékcinege, és balkáni gerlék keresik fel az etetőt. Időnként érdeklődnek a fekete rigók és egy vörösbegy is. Nekik almát szoktam kínálni, amikor látom, hogy erre járnak. Ideje vennem egy egész zsáknyi fekete napraforgót. Kb. a fele fogy el a tél alatt. Mással nem igazán etetek és itatót nem rakok ki, mert nincs hová és mindig szétfagy. Felemás, amit kínálni tudok a madaraknak, akik közül a többség egész évben itt vagy a környéken lakik. A telkünk tele bokrokkal és fákkal, egészen elvadult, sok fészkelőhely van. Fontos, hogy tartsd be az etetés szabályait és felejtsd el, hogy kenyeret adsz nekik! A kacsákat se etesd kenyérrel, sőt kerüld a vízimadarak etetését, mert sajnos szegények terjesztik a madárinfluenzát, illetve a kenyér pocsék táplálék számukra. Legyél tudatos barátja a madaraknak. Félelmetes, hogy vagy 100 éve kedvelt hobbi a madáretetés, de helyes módjáról még mindig beszélni kell. Persze a hülyeség, az összeesküvés-elméletek pillanatok alatt belerágják magukat a fogyasztói kábulatba esett emberi agyakba, de a hasznos tudás lepereg... Sóhaj.